Elhúzódó agónia

A helyzet lényege, hogy kívülről nem lehet békét csinálni, bent meg nem is akarnak. Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár lemondása a közvetítői misszióról egyenlő az ENSZ kudarcával. Ha a világszervezetben két, a régi vágású kommunista diktatúrákat idéző autoritatív rezsim – jelesül a kínai és az orosz – meg tudja torpedózni olyan szankciók elfogadását, amelyekkel meg lehetne állítani egy, a saját népét gyilkoló diktátort, akkor az a világszervezet nem ér semmit. Az ENSZ-t alapvetően azért hozták létre, hogy segítsen békét teremteni, békét megőrizni. Erre képtelen.

Persze, az ilyen füstölgés miatt még nem fogják holnap feloszlatni a világszervezetet, hiszen azért szükség van rá, de az elavult döntéshozatali mechanizmusát alapjaiban meg kellene változtatni. Patetikusan azt is lehetne mondani, hogy minden csepp Szíriában kiontott vér Putyinra is visszaszáll, gyakorlatiasabban pedig azt, hogy a szíriai válság nemzetközi megoldásának kulcsa az orosz elnök kezében van. Ez az egyik ok, amiért nem lehet kívülről békét csinálni. A másik az, hogy a Nyugat nem hajlandó katonailag beavatkozni, mint Líbiában tette a légtérzárral, légicsapások ezreivel.

Persze az sem igaz, hogy jelenleg nincs külső katonai beavatkozás – nevezzük segítségnek –, mert ha a felkelők nem kapnának Törökországtól és a szomszédos szunnita arab rezsimektől pénzt, fegyvert és harcosokat, akkor Aszad a nyomasztó katonai fölényével már régen felmorzsolta volna őket. És maga Aszad is kap katonai segítséget a síita Irántól, azt pedig, hogy Moszkvától mit és mennyit, csak a jóég tudja.

Diplomáciai, ha úgy tetszik politikai megoldás a szembenálló felek között már nem lehetséges, mert hiányzik a minimális közös nevező. A felkelők azt mondják, akkor fejezik be a harcot, ha Aszad és a sleppje távozik. Aszad azt mondja, miért tenné, amikor még mindig ő az erősebb, inkább szétveri ezeket az engedetlen „terroristákat”. Patthelyzet. Úgy tűnik, nincs kiút.

Pedig van remény, ez pedig a belső erjedés. Az a tény, hogy már kéttucat tábornok – köztük Aszad gyerekkori barátja –, több száz alacsonyabb rangú tiszt és sok-sok katona dezertált, hogy az egyik legszigorúbban őrzött kormányépületben fel tudtak robbantani négy kulcspozícióban lévő tábornokot, hogy már a miniszterelnök is külföldre szökött, jelzi: a hatalom erodálása megkezdődött. Azt, hogy ez az út a rezsim széteséséig meddig tarthat, még csak megbecsülni sem lehet. Hetek, hónapok, netán évek fognak így eltelni? Ez a leglassúbb megoldás a legszörnyűbb, mert addig folytatódik a vérontás. Aszad gyakran gondolhat a felkoncolt Kadhafira.