Elhunyt Ibrahim Rugova, a „koszovói Gandhi”

Súlyos betegség után, szombaton, életének 62-ik évében elhunyt Ibrahim Rugova, Koszovó elnöke, a „koszovói Gandhi”, a tartomány függetlenségéért folytatott békés harc megtestesítője. 1944. december 2-án született a nyugat-koszovói Crnce faluban. Koszovóban járta végig iskoláit, s a pristinai egyetemen szerzett diplomát albán irodalom szakon. Párizsban a Sorbonne-on az albán irodalomkritika történelméről és irányzatairól írott disszertációjával szerezte meg a doktori címet. Volt lapfőszerkesztő, irodalomkritikus és tanított a pristinai egyetemen.

A koszovói írószövetség elnökeként lépett a politika porondjára. Egyike volt annak a mintegy kétszáz albán értelmiséginek, aki 1989-ben a legerélyesebben tiltakozott Belgrádnál a szerb alkotmány módosítása miatt, amellyel megvonták a tartomány autonómiáját. Rugovát kizárták a jugoszláv kommunista pártból, és a nemzetközi közvélemény csakhamar másként gondolkodóként, emberjogi harcosként könyvelte el. 1989-ben alapította meg az első koszovói tartományi pártot, a Koszovói Demokratikus Szövetséget (LDK). Kétszer választották meg „nem hivatalosan” Koszovó elnökévé: az 1992-ben és 1998-ban az albán lakosság által rendezett párhuzamos választásokon. 2002. március 4-én, majd 2004. december 3-án a parlament már hivatalosan tartományi elnökké választotta. Kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy 1990. július 2-án az akkori koszovói parlament albán képviselői köztársasággá kiáltották ki Koszovót. Három nappal később a szerb parlament feloszlatta a tartományi törvényhozást, a koszovói albánok illegalitásba vonultak, majd megalakították a sokat emlegetett párhuzamos intézményrendszert.

Rugova politikai pályafutása először 1996-ban tört meg. Ekkor jöttek rá sokan Koszovóban, hogy a békés ellenállás politikája nem vezet sikerre. Megalakult a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK), a gerillaszervezet harci sikereivel folytatódott Rugova népszerűségvesztése. A több hónapig tartó 1999-es NATO-bombázás idején a szerb rendőrség „oltalma alatt” pristinai lakásán volt házi őrizetben. Az albán radikalizmus fokozódása még jobban háttérbe szorította Rugovát, az UCK-parancsnokokból lett albán politikusok minden eszközzel megpróbáltak csorbát ejteni tekintélyén, rejtélyes körülmények között ismeretlenek meggyilkolták két közeli munkatársát, Fehmi Aganit és Dzsemial Mustafát.

A mindig óvatos és állhatatos, a gyors lépéseket kerülő politikus jórészt annak köszönhette sikereit, hogy a többi koszovói vezetővel ellentétben sohasem nyúlt radikális eszközökhöz, bár bírálói az utóbbi időkben sokszor szemére vetették, hogy karizmatikus jelleme időnként diktatórikus hajlamba csap át. Állhatatos, békés harcát elismerte a Nyugat, több európai egyetem díszdoktorává választották.

A dél-szerbiai UCK juttatta el a tartományt a függetlenség küszöbére, de Rugova akarta békésen a független európai államok családjába vinni Koszovót. Tavaly szeptember közepén megalakította a tárgyalódelegációt, amely a jövő héten Bécsbe utazott volna. Halála miatt elhalasztják a megbeszéléseket.

Hogy ki lesz Koszovó elnöke, ki veszi át a zászlóvivő szerepét a státustárgyalásokon, és egyáltalán felbukkan-e a tartomány szűkös politikai palettáján olyan politikus, aki olyan nemzetközi tekintélynek és elfogadottságnak örvend, mint Rugova, nem lehet tudni. A Kosova Sot című lap arról írt, hogy a delegációt Rugova legfőbb riválisa, Hasim Thaqi, az ellenzéki Koszovói Demokrata Párt (PDK) elnöke fogja vezetni. Thaqinak van némi tapasztalata: az 1999-es rambouilet-i béketárgyalásokon ő vezette a pristinai küldöttséget. De ellene szól, hogy Belgrádban első számú közellenségnek és háborús bűnösnek tartják az UCK politikai szárnyának egykori vezetőjét, ezért fanyalogva ülnének le vele tárgyalni. A bölcs és ravasz Thaqi – ragadványneve Kígyó – részben betöltheti a Rugova távozásával keletkező űrt, de radikálisabb színt kölcsönözne a politikai légkörnek. Rugova mindig el akarta kerülni a radikalizálódást, a legutóbbi választás után ellenzékbe szorította Thaqit.

Az Epoka e Re című pristinai lap szerint Fatmir Limaj lehet a tartományi elnök, mert ő is „a koszovói egység szimbóluma, általánosan elfogadott személy”. Valóban egységbe kovácsolta nemrég egész Koszovót: a tartomány népe egy emberként örült, amikor november végén a hágai Nemzetközi Törvényszék felmentő ítéletet hozott ügyében. A gerillából lett politikust többedmagával azzal vádolta az ügyészség, hogy súlyos háborús bűnöket követett el 1998-ban, a koszovói válság idején: szerb, és a szerb hatalommal „kollaboráló” albán civileket gyilkolt és kínzott meg egy fogolytáborban. Tartományi elnökké választása esetén Belgrádban mindenkinek borsózna a háta, mint amikor egy éve miniszterelnökké választották Limaj „bajtársát”, Ramus Haradinajt, aki Koszovóban vár arra, hogy megkezdődjék hágai pere.