Elhunyt a Hét év Tibetben írója, Heinrich Harrer

Kilencvenhárom éves korában szombaton elhunyt Heinrich Harrer osztrák hegymászó, kutató, a dalai láma egykori oktatója. Harrer nevét 1938-ban kapta szárnyára a világhír, amikor elsőként mászta meg a svájci Alpok egyik legnehezebbnek tartott csúcsát, az Eiger északi falát. Ezt követően egy közös német–osztrák expedíció tagjaként Indiába utazott, hogy feljusson a Himalája egyik nyolcezres csúcsára, a Nanga-Parbatra. A hegycsúcs meghódítása után Karacsiba visszatérő expedíció tagjait a britek internálták: időközben ugyanis kitört a II. világháború, és Nagy-Britannia hadat üzent a hitleri Németországnak (amelynek ekkor már Ausztria is része volt, Ostmark névre „átkeresztelve”). Harrernak és egyik társának 1944-ben sikerült megszöknie a hadifogságból, és 21 hónapig tartó, 2000 kilométeres gyalogút és 31 hegyi szoros leküzdése után 1946-ban eljutottak Lhászába, az akkor még független Tibet fővárosába. Az ottani kormány barátian fogadta a két európait, és munkát biztosított nekik. ĺgy lett Harrer az akkor 11 éves dalai láma oktatója és tanácsadója. A lámák országában töltött éveit a Hét év Tibetben című könyvében örökítette meg, amely 1952-ben jelent meg, s egy csapásra hatalmas siker lett: több mint 40 nyelvre fordították le. A könyv alapján Jean-Jacques Annaud által forgatott, azonos című film, Brad Pitt főszereplésével, szintén világsikert aratott 1996-ban. Tibet kínai annektálása után Harrer visszatért Európába, s még számos, részben igen nehéz hegyi expedícióban vett részt, s 40 dokumentumfilmet készített. A Hét év Tibetben forgatása idején derült fény Harrer náci múltjára. Az akkor már 83 éves férfi beismerte, hogy a 30-as években tagja volt mind az SA-nak, mind az SS-nek, mind pedig a náci pártnak (NSDAP). Sikerült azonban bebizonyítania, hogy tagsága mindvégig „passzív” volt, és kizárólag megalkuvásból lépett be a három szervezetbe.