Élet és törvényalkotás

Egyébként ő volt az, aki az előző választásokat követően országos ismertségre tett szert azzal, hogy gondot okozott neki az eskü szövegének felolvasása. Mostani perében azt vallotta, nem tud írni és olvasni.

A parlament tegnap elutasította Martin Fecko, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek képviselőjének indítványát, amely a települések egyes részeinek önállósodását könnyítette volna meg. Fecko többedszer próbálkozott hasonló szellemű indítvánnyal.

A két hírnek látszólag semmi köze egymáshoz, az egyik egy nem különösebben érdekes bűnügyi hír, tizenkettő egy tucat. A másik mellé is bőven sorakoztathatnánk példákat. A Smer parlamenti „gőzhengere” sorra tapossa el az ellenzéki törvénykezdeményeket, Feckóé egy ezek közül. A javaslat éppen az olyan helyzetekre reagált volna, mint a zsigrai.

Az iglói járásbeli község egyike azon településeknek, ahol a nemzeti kisebbség van többségben. A legutóbbi népszámláláson 2099 lakosából 1395 vallotta magát romának, és 588 szlováknak, a maradék nem adott meg nemzetiségi hovatartozást. A romák száma tehát a bevallott 1395-nél is magasabb lehet, mivel elképzelhető, hogy közülük van, aki szlovák, vagy vegyes identitással rendelkezik, és a kérdőívben a szlovákot adta meg. A településen gyakorlatilag folyamatos a feszültség a szlovák kisebbség és a roma többség között. Ennek gyökerei azonban nem kimondottan etnikai, sokkal inkább kriminalisztikai alapúak. Ezt tovább fokozza, hogy az önkormányzati források nagy része a képviselőket is adó romatelepre kerül, a falut nem fejlesztik. A „kisebbség” elköltözni sem tud a településről, mivel az ingatlanok eladhatatlanok.

A helybeliek így összeszorított foggal küzdenek alapvető jogukért a normális élethez és a biztonsághoz, melyet – elméletben!!! – az állam garantál a rendfenntartás és az erőszak alkalmazásának állami monopóliummá tétele által. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint az 500 fős falu nem válhat külön az 1500 fős romateleptől, mivel a különválás egyik feltétele, hogy az újonnan létrejövő településnek legalább 3000 lakosa legyen. Jelenleg együtt sincs ennyi, még ha a többi feltételt, úgy-ahogy teljesítik is.

Az állam azonban magára hagyta a zsigraiakat. Daniel Lipšic volt az első, aki belügyminiszterként megpróbálta megoldani a helyzetet, egy „Lex Zsigra” előkészítését ígérve 2011 tavaszán, ám az akkori kabinet még az előtt bedőlt, hogy a belügyér törvényjavaslata szárba szökkenhetett volna.

Fecko javaslata, még ha a segítő szándékot értjük is, valahol agyrém. Ő ugyanis azt akarta törvénybe iktatni, hogy ne össztelepülési népszavazással döntsenek egy-egy településrész kiválásáról, hanem az erről való döntés csak a távozni akarók kezébe kerüljön. Javaslata értelmében ehhez elég lett volna a lakosok 60 százaléka által támogatott petíció. Ha továbbgondoljuk, az ilyen szellemű törvényalkotás egy sereg veszélyes precedenst teremthetne az élet egyéb területein is.

Egy törvény akkor jó, ha az élet minél szélesebb területét fedi le, minél általánosabban alkalmazható. Ez persze csak egy ideális államra igaz. Szlovákiában pedig módosítottak már törvényt azért is, nehogy Mikuláš Černák szabadlábra kerüljön, mert akkor a haza (vagy egy másik szervezett bűnözői csoport érdeke?) úgy kívánta. Szintén nem a közjó szem előtt tartása, és az általános alkalmazhatóság szülte például a magyar egyszerűsített honosításra reagáló ficói ellentörvényt. És még mazsolázhatnánk a törvényalkotási vadhajtások között. Száz szónak is egy a vége, nem lehet a településekről szóló törvényt olyan szellemben módosítani, hogy az egy adott község egy adott részének megfeleljen, a többinek pedig esetleg még ártson is. Az újra magukra hagyott zsigraiakat azonban ez biztosan nem vigasztalja.