Elérkezett a korlátlan lehetőségek alkonya

Képzeljünk csak magunk elé egy elegánsan öltözött, de csuromvizes politikust. A parlamenti képviselők a lehető legrosszabb pillanatot választották a politikusi fizetések megemelésére. A szociális támogatások januári lefaragásának fényében a megmaradt segélynél jóval magasabb fizetés-kiegészítések közfelháborodást keltettek. Ezt érezték ők is, s bár a pénzről nem mondtak le, de szorgalmas önostorozásba kezdtek. Amikor már azt gondoltuk, hogy ennyiben maradunk, jött a hír, miszerint a pártjaikról sem feledkeztek meg, ezek apanázsát több mint megduplázták. Bizony, manapság nem könnyű a megélhetés, és tegyük a szívünkre a kezünket, hányan tudnánk ellenállni a kísértésnek, ha az életkörülményeink javításától csak egyetlen gombnyomás választana el. A szajré után induló tőketerebesi romákat a rendőrök vízágyúval kaszabolták le, a parlamentbe induló politikusok előtt összeütik a bokájukat. Hiába, a világ igazságtalan.

Egy olyan országban, amelyet az osztrák gazdasági elemzők most már heti gyakorisággal neveznek a legveszélyesebb konkurensnek, akadnak azért pozitív hírek is. A pénzügyminisztérium ugyan a héten azt jelentette be, hogy az eurót várhatóan csak 2009-ben tudjuk bevezetni, okként viszont nem az államháztartás válságát, hanem a nyugdíjreform költségeit jelölte meg. Márpedig egy jól működő nyugdíjrendszer megérne egy év késlekedést. Ennél sokkal nagyobb veszély lenne, ha egy populista kormány elkezdene kifarolni az államháztartási reformból, mert akkor valószínűleg hosszú időre lemondhatnánk a közös pénzről. Megmozdult az állóvíz a jelzáloghitelek körül is. A bankok a kedvező tapasztalatokra hivatkoznak, de nyilvánvalóan az erősödő konkurencia is ludas lehet a dologban, mert kezdik lefaragni az eddigi értelmetlen megkötéseket. Ezek mindegyike az ügyfeleknek több ezres, sőt tízezres többletkiadást jelentett. Egy elemzés szerint 800 ezer koronás jelzáloghitel ügyintézési költségei akár kétezer koronára is csökkenhetnek. Ugye, tavaly ezt még nem nagyon hittük volna. Az igazságügyi minisztérium pedig váltig állítja, hogy február 1. óta a cégbírósági bejegyzések valóban öt napon belül történnek. A tíz százaléknyi sikertelenség is az ügyfelek rovására írható, mert nem adták le a szükséges iratokat. Ők 15 napot kaptak a pótlásra. Ha ezt tavaly év elején mondjuk egy bejegyzésre váró kft. ügyintézőjének, valószínűleg hisztérikus nevetés lett volna a válasz. Akkoriban ugyanis 150 nap körül járt az átlagos ügyintézési idő, és ebben benne voltak azok is, akik valamilyen isteni csodatétel folytán egy nap alatt intézték el ügyes-bajos dolgaikat. ĺgy persze a cégbíróság alkalmazottainak is jobb, hiszen nincsenek kitéve többé csábításnak. Mert ugye manapság a vastag borítékok átvétele meglehetősen kockázatos dolog, amint arról szerdán egy-két magyar közéleti személyiség is meggyőződhetett, amikor a milliócska zsebre rakása után a rendőrök is bekopogtak. Egyébként emlékezzünk vissza, a rendőrségi provokatőrök által az utóbbi hónapok során szép számban leleplezett korrupciós esetek résztvevői szinte egyetlen esetben sem adták százezer koronánál lejjebb. Hol van ettől a parlamenti képviselők fizetésemelése vagy a napi nyolcórás munkára alkalmatlan nyomortelepi romák szociális segélye? Szlovákia egy bizonyos réteg számára eddig a korlátlan lehetőségek hazája volt, most talán elérkezett ennek alkonya. Ha esetleg nem mindenki gondolná ezt így, májustól lesz, aki e tényt egyértelműsítse számukra.