Elég ok a halálra

A múlt héten kétszer támadtak gyanútlan emberekre bőrfejűek Pozsonyban. Az első esetben a roma fiú megúszta egy veréssel, a második eset célpontjai nem voltak ilyen szerencsések. Egy 21 éves diákot több késszúrással megöltek, másik hármat megsebesítettek. A diáknak az volt a bűne, hogy gitár volt a vállán, s hosszabbra növesztette a haját, mint az egyesek ízlésének megfelel. Szlovákia fővárosában manapság ez elég ok a halálra. Ahogy elég volt a deportálásra, gyilkolászásra és randalírozásra 1938. november kilencedike kristályéjszakáján annyi, hogy valaki zsidó. Akkor is a másság volt az ok, most is. Igaz, most nem a hatalom jóváhagyásával történnek a dolgok, hanem a tehetetlensége miatt.

A pozsonyi éjszaka 21 éves áldozata zsolnai. Vagyis abból a városból való, ahol a polgármester évek óta nem tesz semmit, csak hergel minden ellen, ami nem szlovák, s ami nem az ő elképzelései szerint van. Aki nem tudatosítja, vagy nem akarja tudatosítani, de az is lehet, hogy pontosan tudja, mit ér el az olyan kijelentésekkel, hogy tankkal Budapestre. Aki aztán álszent módon a Slovenská pospolitosť feloszlatását kéri a bíróságtól. Azét a szervezetét, amely azon szellemiség mentén szerveződött, amit Slota és a hasonszőrűek honosítottak meg. Igaz, követelésének valószínűleg nem a szélsőségek kigyomlálása az oka, hanem a szélső jobbszél teljes elfoglalása.

Tegnapelőtt este – bevallom őszintén – félve mentem haza. Mi van, ha megtámadnak pusztán azért, mert nincs rajtam bomber dzseki, vagy mert nem úgy nézek, mint ahogy ők, a lesből támadók szeretnék? Ki garantálja a biztonságomat? Merthogy úgy tűnik, a rendőrség nem, mert az éppen a hajléktalanok kipaterolásával van elfoglalva. Kit figyel a titkosszolgálat, ha nem a szélsőséges csoportokat? Kinek felel meg az az állapot, ha az emberek egyszer csak elkezdenek félni? Pontosabban: miért felel meg ez az állapot a szélsőséges csoportokon és felbujtóikon kívül a hatalomnak is?