Együtt és külön

Erről nekem egy interjú jut eszembe Alena Šeredová cseh modellel, a focikapus Buffon exfeleségével, aki elpanaszolta, milyen nehéz volt szabadulni a Gigi mamájának fennhatósága alól (még elköltözésük után is). Egy regényben pedig azt olvastam, hogy az angol nőnek, aki beleszeretett a toscanai szakácsba, előbb a mamával kellett megvívnia a küzdelmét, ami elég rosszul indult, mert bemutatkozáskor krizantémcsokrot vitt neki, ami az olaszoknál temetői virág. A Mama Hotelnek tehát nem is annyira az együttlakás a lényege, mint inkább az, hogy a szülők rátelepszenek a fiatalokra, akiknek ez egy ideig nem számít, mert semmi felelősségük, a pénzüket magukra költhetik. De ha egy felnőtt gyerek a szüleivel él, az nem minden esetben jelent automatikusan Mama Hotelt, mint ahogyan ezt manapság nálunk (is) sokan értelmezik! Még akkor sem, ha az Eurostat friss adatai szerint Olaszországhoz hasonlóan Szlovákiában is átlagosan 31 éves korban költöznek el a gyerekek a szülői házból (Magyarországon 27,6 évesen).

Egy korábbi uniós felmérésben a megkérdezett 15–29 éves fiatalok szerint az együttlakás elsődleges oka, hogy nem engedhetik meg maguknak az elköltözést (Szlovákia 39%, uniós átlag 43,7%), illetve, hogy saját lakásuk legyen (Szlovákia 35,8%, EU 27,8%). Azt, hogy azért nem költöznek el, mert otthon akarnak élni kényelemben, felelősségvállalás nélkül, a hazaiak 10,2 százaléka válaszolta (EU 16,3%). Vagyis a hazai fiatalokra az uniós átlaghoz képest kevésbé jellemző a Mama Hotel. Tipikusabb viszont, hogy nem tudnak lakást venni. Mert nincs miből.

Igazi Mama Hotel persze nálunk is létezik. Annak az elköltözéssel sincs mindig vége, van, aki külföldön él, de a rámenős szülők nem hagyják békén. De olyan is van, hogy mindkét félnek megfelel az együttlakás. Ha jól kijönnek egymással, mert ugye, az sem igaz, hogy az összes szülő bele akar avatkozni a fiatalok dolgába, ráadásul külön lakrészekben élnek, az több mint ideális. Együtt, de mégis külön. S persze olyan is van, hogy a szülő nem akarja, de a gyereknek ez megfelel. Mint ahogy egy diáklány mondta nemrég, amikor a posztadoleszcencia (késői kamaszkor) jelenségét boncolgattuk: „utóvégre az anyámnak kötelessége, hogy 25 éves korig eltartson!”.

A legjobb megoldás, ha együtt vagy külön, de szeretjük egymást, gyerekek.