Egymásra utalva

Nemcsak feszültséget, hanem felemelő pillanatokat is hozott ez a vasárnap éjjel azoknak a határon túli magyaroknak is, akik közül nyilván nagyon sokan ugyancsak nyomon követték a második forduló izgalmas végkimenetelét. S akik valamelyik érdekelt párt jó szerepléséért izgulva arra is figyeltek, hogy feloldódhat-e, s lehetőleg mielőbb, a kampányt jellemző felajzott légkör. Orbán Viktor bölcs államférfiként nyilvánult meg ezekben a késő esti órákban. Emelkedett hangnemben és mégis félreérthetetlenül beszélt: a két forduló összesítése alapján beismerve a polgári erők minimális vereségét, s ugyanakkor már a konstruktív ellenzéki szerepre készülve, hitet, reményt sugallt, világos stratégiát körvonalazott annak a sokadalomnak, amelyen – jórészt Orbánnak és rajta kívül Dávid Ibolyának köszönhetően – nem volt érezhető semmiféle csalódottság. A jelenlegi kormányfő férfiasan és igazi demokrataként az elsők között gratulált Medgyessy Péternek, aki ezúttal sem hangoskodott. Már a kormányfői tisztségre készülve ismételte meg alapvető politikai értékrendjét, miszerint tízmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni, aki felelősséget érez az ország határain kívül élő ötmillió, vagy ennél is több honfitársáért. Ezúttal is határozottan, de mértéktartóan beszélt Kuncze Gábor, az idei magyarországi kampány egyik legmarkánsabb egyénisége, aki akkor sem emelte meg a hangját, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az SZDSZ nélkül aligha lehet kormányt alakítani Magyarországon. Tovább növelte az est méltóságteljes légkörét Mádl Ferenc, amikor arra figyelmeztette az érintett pártok vezetőit, hogy ezután már egy ideig nem egymást kell legyőzni, ugyanis a parlamenti pártok a választók akaratából egymásra vannak utalva. Ma még sok a kérdőjel és a kétely, hiszen nem tudni, Orbán Viktor, a jobboldal vezéregyénisége, a Fidesz további politizálásában vajon a Szájer József képviselte mérsékelt szárnyra támaszkodik-e, vagy a Kövér László letámadásos stílusát helyezi előtérbe, netán képes lesz egyensúlyt tartani közöttük. S az sem mellékes, hogy alakít-e végül önálló parlamenti frakciót az MDF. Miként az sem, hogy sikerül-e egymással összeegyeztethető kormányprogramot kidolgozni a formálódó MSZP-SZDSZ koalíciónak. S ma még nehéz megjósolni azt is, hogy a párton kívüli Medgyessy és Kovács László – ha leendő külügyminiszterként megtartja pártelnöki tisztségét – vajon miként tud majd fegyelmet tartani a jól értesültek szerint korántsem egységes Magyar Szocialista Pártban és rövidesen megalakuló parlamenti frakciójában. Most mégis az a legfontosabb, hogy a magyarországi polgárok nemcsak magas részvételi arányuk, hanem a kampány során tapasztalt türelmes magatartásuk révén is jelesre vizsgáztak demokráciából. Most az általuk megbízott politikusokon a sor, hogy az eddiginél konstruktívabb, nemcsak a pártérdekeket, hanem a nemzet jövőjét is szem előtt tartó ellenzékiként, illetve valóban minden polgár érdekeit képviselő kormánykoalícióként váltsanak valóra minél többet abból, amit heteken át ígértek. Magyarország, a határon túli magyarság, nem utolsó sorban pedig a közép-európai régió boldogulása érdekében.