Egyházi ügynökök?

Hogyan is tekintsünk a listákra és a rajtuk szereplő egyházi személyekre? Elsősorban tudatosítanunk kell, hogy mindenkit megillet a védekezés joga. Aki úgy érzi, igaztalanul tüntették fel nevét a listán, jogorvoslatot kérhet és tisztázhatja magát. Az ügynöklista nem szentírás, így – noha általánosságban nem vonható kétségbe a hitelessége – egyes esetekben tévedések is előfordulhatnak.

Másodsorban minden esetet szükséges egyénileg is megvizsgálnunk, hiszen az ügynökök beszervezése és az együttműködés kinyilvánítása különböző körülmények közt történhetett. ĺgy azt is meg kell néznünk, mi motiválhatta az ügynököket a beszervezéskor. Ezzel kapcsolatban mérvadó lehet a szlovákiai katolikus egyház állásfoglalása, amely leszögezi, hogy egyesek kényszer hatására, megfélemlítve működtek együtt a diktatúrával, mások zsarolás áldozatai lettek, talán egyéb hibáik, bűneik következtében. Ők sok jót is tettek az egyház érdekében, bár a cél ebben az esetben sem szentesítette az eszközt.

Sajnos, olyanok is akadhattak, akik a karrier érdekében – önként és dalolva – vállalták az együttműködést. Őket nem nagyon kellett kényszeríteni semmire, maguktól is kötélnek álltak. Rajtuk ma semmiféle szerecsenmosdatás nem segít. Az ő bűneikért a katolikus egyház már nyilvánosan mindenkitől bocsánatot kért.

Valóban elkeserítő, hogy még a papság soraiban is voltak, akik megalkudtak a Vörös Sátánnal, és ezáltal a diktatúra kiszolgálóivá váltak. Nehezen érti és bocsátja meg ezt a mi nemzedékünk, amely erről a diktatúráról csak gyermek- és ifjúkori emlékeket őriz, és már az 1989-es változások után lépett a papi szolgálatba. Ugyanakkor, úgy érzem, nem kell szégyenkeznünk az egyház ebben az időszakban tanúsított magatartása miatt. Ma is büszkén tekintünk azokra a hitvalló világiakra és papokra, akik a zsarnokság sötét éveiben üldöztetések közepette sem adták fel meggyőződésüket. Az emlékezetes gyertyás tüntetésen vagy később, 1989 novemberében a világi katolikusok mellett sok kispap és pap is ott volt a tereken, és küzdött a szabadságért, sokszor vállalva a feljebbvalók rosszallását is.

Bár most csak az elbukottak neveitől visszhangzik a sajtó, ne feledjük, hogy Jézus tizenkét apostola között is csak egy kollaboráns akadt: Júdás. Sőt: Péter is háromszor tagadta meg Mesterét, de aztán bűnbánatot tartott, és a többi apostollal együtt életét áldozta az igazságért. Tizenkettő között csak egy volt áruló. Őt ma is bízzuk Isten irgalmára, Péternek adjuk meg a lehetőséget, hogy vezekeljen, mi pedig kövessük a hitvallók példáját. Ez lehet az olyannyira kívánatos egyházi megtisztulás és megújulás kezdete.

A szerző plébános