Egyetlen pancsere e honnak

Maga Gabriel Karlin azt állítja, nem érti, mi történt, ő csak a dolgát végezte. Vizsgáljuk meg hát közelebbről, mi dolga van egy képviselőnek. Nem azt várják-e övéi, és joggal, hogy ha már felkerült a fővárosba, akkor intézze az otthoniak ügyes-bajos dolgait, kerül amibe kerül? Ha ötszázezerbe, akkor ötszázezerbe. Mi baj lehet ezzel a Karlinnal, hogy nem akarja lefizetni egy építkezési vállalkozó? Honnan a bátorság? Nem ismeri a dörgést, hol él, a Marson? Hát ha el akarok nyerni bármilyen beruházást, az első, amit belekalkulálok a költségvetésbe, hogy le kell fizetnem valakit. Nem tudom, ki ez a szemét, aki lebuktatta Karlint, de ha továbbra is így gondolkodik, nagyon gyorsan felkopik az álla.

Az építőipar bizonyára lenézi Karlint, ezt a vidéki állatorvost. Rossz lóra tett. Átnyergelt ő is vállalkozni az építésügybe, mert páciensei a legritkább esetben csúsztattak hálapénzt a zsebébe. Csakhogy megerősített állások nélkül ezen a piacon sem könnyű megkapaszkodni, mint látjuk. Na, de ezek után végképp összeomlik valamennyi ágazat, ha az emberek már egy borítékot is rettegnek majd átvenni. Pedig italt és csúszópénzt visszautasítani a legsúlyosabb sértés, nőt még csak-csak, de nagy illetlenség. Aki ezt nem érti, abból nem lesz semmi, nemhogy képviselő.

Ellenzéket és kormánypártot egyaránt megrendített, hogy lebukott egy honatya. Az ügy nagyon rossz fényt vet az egész parlamentre, mondják. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Nincs mese, a törvényhozás kiveti magából ezt a balfácánt. Még pártbelijei, a HZDS-esek is odadobták őt az igazságszolgáltatás kényére-kedvére, hozzátéve, hogy Karlin csak kis hal, és olyan hálón akadt fenn a szerencsétlen, amit sokkal nagyobb halaknak feszítettek ki.

Karlin bizony szégyent hozott a pártra.

A HZDS is hogy korcsosul és fajul, hol vannak azok a régi szép idők, amikor Poórék egyetlen éjszaka 300 milliót vettek ki a Transpetrolból! Ne is emlegessük. Nevetséges félmillió? Ennyiért kockáztatni? Igaz, ki sejthette? És borítékban. Hallatlan, micsoda módszerek. Hol marad az elegancia?

A-verzió:

Egy maslis palotapincsi. Az egész ügy annyira, de annyira kicsinyes, hogy csakis egy félrekezelt öleb vérszomjas gazdájának bosszújáról lehet szó. Karlin rosszul nyomkodta ki a bűzmirigyeket, és Pamacs továbbra is vadul szánkázik a perzsaszőnyegen. Nem is érdemes több szót vesztegetni az egészre.

B-verzió:

Karlin valóban ártatlan, és saját hólyagjának áldozata. Ki kellett mennie vizelni, ahogyan állítja, mert nem kereste fel időben urológusát, de most már verheti a fejét a cella falába, miért kellett sört inni az ebédhez, vagy akkor inkább vizelt volna maga alá békésen és megadón, semmint őrizetlenül hagyja az aktatáskát. Igen, a számzáras aktatáska. Egy képviselő elengedhetetlen tartozéka és egyik legfontosabb fegyvere, melyen a könnyű megjegyezhetőség kedvéért sem lehet négy darab egyes a kód. Átérzem azt a tehetetlen dühöt és keserűséget, amikor az ember félmillió koronát talál a táskájában. Velem is többször megesett. Péntek délutánonként síbakanccsal, nehéz lexikonokkal, üres üvegekkel vagy pacalpörkölttel tömte tele összecsomagolt utazótáskámat egy vagy több igaz barát a kollégiumban, a legtöbbször, amikor kimentem vécére. Hogy edződjek az úton, és edződjék anyám is odahaza, szerencsére guminő nem igazán volt kapható akkoriban. Biztos kimosta volna. Keressük fel tehát időben urológusunkat, és ne járkáljunk nyitott táskával, mert a végeredmény borítékolható.

Averzió

Jóóóóó regggellt, Lipótvár! – sikoltozta a börtönrádió. Futótűzként terjedt a nyirkos falak közt a hír, nemsokára hoznak egy képviselőt, egy igazi parlamenti képviselőt, aki 500 ezer koronán bukott le. Ki hagyja magát ennyiért leültetni? Félmillióért lopott cégeket íratnak rá hajléktalanokra. – Véreset fogsz vizelni, apa! – Mi van, elvesztetted az immunitásodat? Pedig most igazán jól jönne! –gyakorolják súlyos és megvető pillantásoktól kísérve bemutatkozásukat a fiúk, de aztán helyet szorítanak majd emberünknek a borítékragasztóban, piti, piti, de mégiscsak a miénk alapon.