Egy történet vége

Nem látszik a visszaút a magyarországi kormánykoalíció számára. Két feltételnek kellene teljesülnie az MSZP és az SZDSZ együttműködésének fennmaradásához. Az egyik, hogy Gyurcsány Ferenc távozzon, a másik, hogy az SZDSZ hajlandó legyen felülvizsgálni a szakításról hozott eddigi döntéseit. Jelenleg egyik feltétel sem teljesül.

Az SZDSZ elnöke a kormányzat dermedtségéről, a reformbátorság lanyhulásáról beszél a szakítás óta. Ezzel a felelősséget az MSZP-re hárítja, hiszen eszerint a szocialisták lehetetlenítették el a reformprogramot. A miniszterelnök szerint viszont éppenséggel az jelentett veszélyt a reformprogramra, hogy az SZDSZ nem számolt a politikai realitásokkal, a reformok további erőltetésével még az elért eredményeket is veszélyeztette volna.

Ám a történet nem teljes, ha nem tesszük hozzá: Kóka János az MSZP-re kívánta hárítani saját pártelnöksége sikertelenségének okát, Gyurcsány pedig saját pártjában keresett népszerűséget az SZDSZ megtámadásával. Ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a felek a vita kirobbanása után látványosan nem-kezelték a helyzetet.

A kisebbségi kormányzás idején az SZDSZ a támogatás – nem szavazás – ellenszavazat eszközrendszerrel élhet. Ha a liberális képviselők nem vesznek részt a szavazásban, az MSZP képes biztosítani a törvényhozási többséget. Előre azonban nem lehet tudni, milyen elvárások mentén jön létre a fenti eszközök kombinációja, erre vélhetően a liberális pártban sincs kész terv. Ez aláássa a kisebbségi kormány stabilitását: a szocialisták nem tudják pontosan, mire számíthatnak. Figyelembe kell azonban venniük a liberálisoknak, hogy ha folyamatosan az ellenszavazat eszközével élnek, úgy olyan politikai helyzetbe sodorhatják az MSZP-t, amelyben az egy ponton az előrehozott választás mellett dönt a parlamenti vergődés helyett.

A külső támogatás realitásának megítéléséhez persze nem ártana tudnunk valamit az MSZP-kormány programjáról. Az MSZP fenntartja az oktatásra és a foglalkoztatásra vonatkozó februári bejelentéseit. A felsőoktatásban is tervez változtatásokat, a tandíj helyett az eddig is létező költségtérítéses és állami finanszírozású helyek közötti átjárás biztosításával. Az adóváltozásokról a kormányfő annyit mondott, hogy valószínű a különadó megszüntetése, s hogy tárgyalásokat kezd a gazdasági szereplőkkel az adórendszer egészéről. Azonban az is kérdés, lehet-e egyáltalán értelme a tárgyalásnak: a pénzügyminiszter szerint ugyanis nagy esélye van annak, hogy az államadósság növekvő kamatterhei felemésztik az adócsökkentésre szánt költségvetési megtakarítást.

Egyeztetés várható az egészségügyben is. Az MSZP visszatért eredeti javaslatához, a regionális pénztárak szisztémájához. A probléma „mindössze” az, hogy míg a magántőkét is tartalmazó pénztártörvény visszavonásához meglenne a parlamenti többség, addig a módosítást vagy egy új törvényt már csak az MSZP szavazna meg. S ebben a kérdésben nem számíthatna az SZDSZ segítségére, hiszen ez volt a koalíciós válóok. A szakmai egyeztetés eredménye elméletileg lehet egy olyan erejű társadalmi támogatás, amelyre hivatkozva az MSZP kikényszerítheti a többi parlamenti párt támogatását. Erősen kérdéses azonban, hogy az MSZP, a maga hitelességi deficitjével képes lehet-e elérni ezt, s ebben vagy más stratégiai kérdésben eredményt elérni kisebbségből.