Egy súlytalan ülés elé

A Kereszténydemokrata Mozgalom, a Most-Híd, a Szabadság és Szolidaritás és az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek – Új Többség pártok harmincöt parlamenti képviselőjének indítványára ma tíz órakor ül össze a törvényhozás, hogy az oktatásügy és az egészségügy helyzetéről vitázzon. Az ülést a Smer akár meg is torpedózhatja, azzal, hogy nem fogadja el a programot, és akkor estére már mindenki elérheti a saját kampányrendezvényét, ahol a nyáron megszokott langyos sör helyett forralt borral a kézben bratyizhat a választójával; bár kampányidőszakban valószínűleg nem merik megtenni ezt az általuk egyébként szívesen kultivált lépést, mert még a választóik azt gondolnák, nem érdeklődnek e két terület iránt.  Az üléstől, ha meg is valósul, igazándiból nem sokat várhatunk. A parlamenti matematika szabályai a választások előtt is érvényesek, még akkor is, ha a Smernek két képviselővel kevesebbje van. Annak, hogy bármit is elfogadnak az ülés végén, legfeljebb akkora az esélye, mint hogy Berényi József és Bugár Béla ma együtt vacsorázzon. A Smer eddig sem volt erős abban, hogy ellenzéki javaslatokra rábólintson. Ha pedig ezt ma tenné meg, azzal elismerné, hogy négy évig valamit rosszul csinált (mint ahogy rosszul is csinált, de a politikai kommunikáció, amiben most pillanatnyilag Ficóék bukdácsolnak, pont arról szól, hogy ezt hogyan ne ismerjük be). Amire számítani lehet, az egy kiadós szájkarate, és egy elhúzódó ülés. Hiszen, ha csak a két terület alapproblémáit nevén szeretnék nevezni, már az kitöltené a rendelkezésükre álló időkeretet. Az ellenzék bizonyosan támadni fog, a Smer pedig védeni a mundér becsületét. A Smernek annyiban igaza lesz, hogy az egészségügy és az oktatásügy terén kialakult helyzetet nem lehet kizárólag a Smer-kormány nyakába varrni. Bár az utóbbi tíz évben kétségkívül ők voltak többet hatalmon, így az ő felelősségük nagyobb, de e két, különböző módon, de létfontosságú terület problémái kormányzatokon átívelőek, így azokért, természetesen a kicsúcsosodást jelentő sztrájkokat leszámítva, társfelelősséget viselnek mindazok, akik most is ott ülnek a plénumban, és korábban is döntéshozói pozícióban voltak. Éppen ezért, ha nővér vagy pedagógus lennék, a mai üléstől nem várnék sokat, hisz még a legnagyobb jóindulattal megnyilvánuló szónokok is már március 5-ére fókuszálva fognak beszélni. Sajnos, ez a probléma (is) biztosan megmarad a következő kormánynak.