Egy ŠtB-s siráma

Hát tehetek én arról, kérem szépen, hogy ez az egész ügynökösdi kiderült? Hát tessék mondani, most akkor én vagyok a hibás azért, mert a Nemzeti Emlékezet Hivatala létrejött, és ráadásul a nevemet is kitették közszemlére? Ilyet mi csak akkor csináltunk, ha valakit kulákgyanúsnak meg a szocializmus ellenségének tekintettünk. A rendes elvtársak fényképe az élmunkás-galériákban volt. Most tessék nekem mondani, hát tehetek én arról, hogy rendszerváltozás volt, hát jó ez nekem? Most mindenki rám mutogat, mióta ez a lista azon az istenverte, nem cenzúrázott interneten van. Tegnap is befestette valaki a nevemet a postaládán, meg ráírta, hogy besúgó, három felkiáltójelet is tett mögé. Pedig én csak azért tettem, mert tetszik tudni, a fiam olyan nagyon buta volt, hogy másképpen nem tudtam volna neki egyetemi végzettséget biztosítani. Meg tetszik tudni, az is igaz, hogy énnekem korábban komoly gondom volt az alkoholfogyasztással, így aztán lazábban meg lehetett engem győzni. A pártba nem léptem be, ez nem volt feltétel. De én, isten bizony, ha besúgtam is, csak annyit mondtam el mindig, amennyivel tudtam, hogy biztosan nem árthatok. Amúgy is én csak néhány loboncos hajú fiatalról írtam jelentést, azt se sokat, talán csak harmincat egy évben. Mindig ott járkáltam a városban, beszélgettem mindenkivel, meghallgattam én kérem mindenkit, még féldecire is meghívtam az embereket. Hát rossz ember vagyok én ezért? Különben is kényszerítettek, megzsaroltak. Hogyan csinálták, tetszenek kérdezni? Nem tudom, ne haragudjanak, már nem emlékszem. Én igazából most se akartam elhinni, hogy ilyen lista közszemlén lehet. Nagy baj nincs azért, megkövezni nem fognak, meg ki nem fütyüli le azt a pár embert, aki újabban nem köszön. Majd megváltozik ez is. Ismerős annyi van máig is jó posztokon, mint a fene. Még képviselők is! Én nem félek, nekem tiszta a lelkiismeretem, én még akár a szószékre is kiállhatnék, mert ismernek engem a templomban is, én eljártam oda is. Igaz, meg kellett számolni hányan voltak, jegyzetelni kellett, mit mondott a pap, de akkor is ott voltam. Nekem van jó nyugdíjam, mellette bedolgozok, mert a régi haverok most is segítenek. Kíváncsi vagyok arra a néhány loboncos hajúra, mi a nyavalyát csinálnak most a középiskolai végzettségükkel. Mert azt még azért elintéztem nekik, hogy egyetemre ne menjenek! Maximum elmehetnek a fiam vállalkozásába trógerolni. Különben meg mi közük van maguknak ahhoz, hogy nekem mim van és miből szereztem? Hát nem dolgoztam meg érte becsülettel?