Egy regionális rémhír országos visszhangja

Gazdagabbak vagyunk egy rémhírrel, amely ráadásul a házunk tájáról, Komáromból indult országos körútra. Az Általános Hitelbank csődjével kapcsolatos információ jókora balgaság, az elmúlt években nagy külföldi tulajdonosok kezébe adott pénzintézetek esetében nem kell ilyentől tartani.

Más szóval: Szlovákiában csak két olyan bank van, amely nem garantálja a nyugodt álmot. Ez persze nem változtat a sajnálatos tényen, hogy a külföldi kézben levő pénzintézetek sem változtattak a vállalkozókkal szembeni, első hallásra hihetetlennek tűnő feltételeiken. Az aktuális rémhírre a tapasztalatok szerint az idősebbek és alacsonyabb műveltséggel rendelkezők reagáltak ideges bankfiók-látogatással. Ezen ne is csodálkozzunk, őket az elmúlt években annyi ilyen sokk érte, hogy a helyükben talán magunk sem lennénk jobb állapotban. Talán nem ártana, ha valaki afféle jószolgálati kampányként tanfolyamokat kezdene szervezni Megtakarítási alapismeretek címmel. Mondjuk, idősebb iskolásoknak, mert ők már fogékonyabbak ilyen témákra, kis segítséggel talán volna esélyük, hogy elkerüljék az épp esedékes csalók és ügyeskedők csapdáit.

Szlovákiában tovább folytatódnak a tömeges elbocsátások. Míg azonban Magyarországon a nagy külföldi cégek építik le az üzemeiket, nálunk a külföldi kézbe került hazai nagyvállalatokban vetnek véget a túlfoglalkoztatásnak. A kettő között tehát annyi a különbség, hogy ezek a cégek tovább működnek és legalább a megmaradók számára biztos állást jelentenek. A magyarországi folyamatokat figyelve ismerős cégnevek bukkannak fel. Szerencsére nem kaptunk hírt róla, hogy ezek nálunk is felszámolnák az üzemeiket. Ebben az esetben valószínűleg az alacsonyabb munkabéreknek köszönhetjük a menekülést. Talán addig ki tudjuk vele húzni, amíg egy világgazdasági fellendülés feledteti a problémákat. A héten újabb érdekes elemekkel bővült a nyugdíjkoncepció-vita. Emlékszünk rá: a kormánynak kell eldöntenie, hogy az új rendszer csak a pályakezdők számára legyen kötelező, vagy pedig minden 35 évesnél fiatalabb polgár esetében. A biztosítók viszont azt javasolják, hogy minden 45 évesnél fiatalabb kötelezően lépjen át. Ezt azzal indokolják, hogy így gyorsabban kialakulna a nyereséges működéshez szükséges létszám. Egyéb érdekes javaslataik is vannak, például az, hogy a befizetéseket központilag fogadják, ezzel is csökkentve a rendszer fenntartási költségeit. A rokkantsági és özvegyi nyugdíjak esetében azt a megoldást támogatják, amikor a kötelező befizetéseiből mindenki a saját, ilyen jellegű biztosítását fizeti. Kérdés persze, hogy a kormánypolitikusok bele mernek-e vágni egy ilyen mértékű változtatásba. A nyugdíjreform biztos jele az is, hogy a járulékos nyugdíjbiztosítók kénytelenek lesznek átalakulni. A mostani „szlovák specifikum” helyett nyugdíjalapként működnek majd, amelyeket nyugdíjpénztárak kezelnek. Az egész modell azonos lesz azzal, ahogyan a jövő év elején esedékes reform után a kötelező nyugdíjrendszer is működni fog. Akinek már van járulékos-nyugdíjbiztosítása, egyelőre ne nyugtalankodjon, a pénzügyminisztérium még csak most fogalmazza az ezzel kapcsolatos törvénymódosítást.

A héten egy szakértő arra figyelmeztetett, hogy az adóreformmal kapcsolatban kevés szó esik a fogyasztói adókról, pedig ezek állnak a legnagyobb átalakulás előtt. Elmondhatjuk, hogy a pénzügyminisztérium a díjakat már sikeresen felemelte az Európai Unió által előírt minimális szint fölé. A vámhatárok lebontása után ugyanis érdekes helyzet alakul ki: az adminisztratív akadályok eltűnnek, az egyes országok eltérő luxusadói viszont komoly értetlenséget váltanak majd ki.