Egy nyugdíjas panasza

Én csak egy nyugdíjas vagyok a sok közül, aki szeretné véleményét a nyilvánosság elé tárni. Kezdjük a bársonyos forradalommal. Azt hittük, aranyhalat fogtunk vagy szabadon szárnyalunk, mint a madarak, sajnos, nem így történt. A pártok váltakoztak: jöttek, mentek, minket pedig megfőztek. Újra meg újra szavaztunk a régiekből lett új, szép ígéretekre. De még a kellemes karácsonyi hangulat és az újévi jókívánságok el sem hangzottak, máris a mélybe zuhantunk. Jött az áremelés, nem is akármilyen, pedig már a nadrágszíjon sem húzhatunk, drágult a gáz, az energia, az élelmiszer és még lehetne sorolni, de minek. Azt hiszem, rongyos nadrágban rohanunk az EU-ba. A sok nyugdíjas és munkanélküli is bejut? Az ország már tönkrement, egyesek mindent elloptak, milliókat, milliárdokat, neveket kár sorolni; tudjuk, kik építettek külföldön villákat, kiknek van bankbetétjük. Ezek az emberek szabadon járnak-kelnek. Kérdem én, nem szégyen ez az országra? Adják vissza, amit elloptak. Mi egy életen keresztül csak egy családi házat tudtunk összehozni, amelyet ezek után még fenntartani sem tudunk. Hihetetlen, hogy aki bekerül a bársonyszékbe, négy év alatt meg tud gazdagodni. Biztos, másképp döntenének a képviselő urak, ha annyi pénzből kellene megélniük, amennyit egy egyszerű ember keres. A nyugdíjból vagy munkanélküli-segélyből élőkről nem is beszélve.

Borsányi V., Komárom