Egy gombóc meleg zokni

A gulyás ezúttal fenségesre sikerült, megáll benne a merőkanál. Az apóka, miután elfogyasztja a műanyag tányérban illatozó levest, előveszi a dunsztos üveget, és abba is rakat két adag vacsorának valót. Egy doboz cigarettával lepjük meg, a nyugdíjas férfi sietve tépi fel a dobozt, miközben vastag bajusza alatt megjegyzi, hogy ez igazán jólesik neki. Néhány napja csak csikkekkel oltotta nikotinéhségét, amely még a fagynál is jobban kínozta. Az ajándékot azzal szeretné viszonozni, hogy megosztja velünk az elmúlt három év történéseit. A felesége, aki néhány lépésre tőle fogadja a gyümölcsadományt, éppen a pályaudvar padjaira rakott régi ruhák között készül válogatni, a férfi azonban maga mellé inti. Az apró, talpig kendőbe bugyolált asszonyka serény bólogatással jelzi, férje története nem kitaláció, valóban harminc évig dolgozott sofőrként az egyik közeli gyárban. Állítólag kilencezer korona lakbérhátralék miatt kerültek az utcára. De a szomszédok segítségükre siettek. Egy garázsban húzták meg magukat, ahová egy kis péterkályha is befért. A szemközti utcából egy vállalkozó akkumulátort is hozott a házaspárnak, meg egy kis tévét, melyből egy szebb, sonkába bugyolált, pedigrés világ villog rájuk esténként. Karácsonyfát nem állítottak, a műfát a dobozában hagyták, letakarták egy terítővel, így stabilabb lett a rögtönzött ünnepi asztal. Mi került rá? Hát gulyásleves, amelyet rendszeresen kimértek befőttes üvegeikbe a vasúti pályaudvaron, meg egy kis aprósütemény a volt szomszédok konyhájából. Csak úgy mellesleg említik, négy gyerekük van. Nem itt élnek a városban, állítólag annyi pénzük sincs, hogy idős szüleiket felkeressék. Búcsúzóul csak egyvalamit kérnek. Beszélgetésünk miatt lemaradtak a ruhaválogatásról. Pedig nagy szükségük lenne legalább két pár meleg zoknira. Három padot is átfésülünk, de a többiek leintenek: a zoknik rendszerint még a meleg szvetterek, szőrmés kucsmák előtt gazdára lelnek. Végül az egyik pad lábánál, legnagyobb meglepetésemre, a hóban két gombóccá gyúrt kötött zoknit találok, örömöm – éppúgy, mint az övéké – határtalan. Érsekújvárban is árulják a hajléktalanok lapját, a harminc korona mellé tessék már nekik egy kis mosolyt és egy gombóc meleg zoknit is adni!