Egy függetlenségi harcos portréja

Carles Puigdemont-nak, Katalónia hatalmától megfosztott elnökének ifjúkori álma volt a Katalán Köztársaság kikiáltása.

Az 54 éves volt újságíró felesége román, két kislány apja, és ő az arca a katalán függetlenségpárti mozgalomnak. Miként lehetne megérteni ennek a férfinek az elszántságát, aki azt hangoztatta, félelem nélkül néz a letartóztatása elé is. Barátja, Carles Porta újságíró 2016-ban életrajzi könyvet írt róla, s úgy festi le Puigdemont-t, mint aki „becsületes és bírja a nyomást”, örök függetlenségpárti, párosulva egy hosszútávfutó jellemével: önfejű és makacs.

Egy nevét nem vállaló helyi ellenlábasa ugyanakkor azt mondta róla, hogy a katalán elnök „nem rendelkezik súlyos intellektuális poggyászszal”, ám 16 éves kora óta vérében van a függetlenség vágya, meggyőződéses radikális. Puigdemont sorsa 2016-ban, egy januári napon változott meg, amikor felkérték a szakadárok vegyes koalíciójának vezetésére. A szakadárok elszánták magukat, hogy a függetlenség korába vezetik át a hét és fél millió katalánt. Puigdemont a közel százezer lakosú Girona polgármestere is volt, s politikai karrierje előtt három évtizeden át újságíróként dolgozott. 2006-ban került be a katalán parlamentbe az Artur Mas vezette függetlenségi párt, a Katalán Demokratikus Konvergencia színeiben. Ő váltotta a régió élén Artur Mast.

Mas és Puigdemont kapcsolatát egyfajta mester és tanítvány viszonyként szokták jellemezni. Mas minden fontos döntéskor jelen volt tanácsadóként, rossz nyelvek szerint valójában a háttérből ő irányítja Puigdemont-t. Mas mindenesetre súlyos örökséget hagyott neki: a konzervatív Mariano Rajoy vezette spanyol kormánnyal szóba nem álló első számú ellenség szerepét.

Rajoy és Puigdemont életrajzában ritka közös pont, hogy fiatalon mindketten súlyos autóbalesetet szenvedtek. Ennek nyomait mindketten viselik: Rajoynak egy vágás van a szakálla alatt, Puigdemont-nak az ajkán, valamint a homlokán, amelyet előre fésült hajával takar.

Puigdemont 1962-ben született egy kis faluban, Amerben, száz kilométerre Barcelonától és annak elitjétől. 13 éves volt, amikor Francisco Franco diktátor meghalt. Szorosan kötődik a katalán nyelvhez, azt mondja, soha nem felejti el, hogy az 1936–39-es polgárháború után a régiót milyen kegyetlen megtorlás sújtotta. 1980-ban csatlakozott Jordi Pujol konzervatív-nacionalista pártjához, a Katalán Demokratikus Konvergenciához. Pujol tárgyalt Madriddal, hogy Katalónia nagyobb autonómiát kapjon, de nem voltak kiválási törekvései.

Puigdemont korrektorként került a Punt Avui című nacionalista laphoz, s főszerkesztőként végzi. Különösen érdekli Szlovénia esete: a jugoszláv tagköztársaság 1991-ben egy betiltott referendum után és rövid háborús konfliktust is vállalva kikiáltotta függetlenségét és elszakadását Jugoszláviától.

Az elkövetkezendő években Puigdemont a függetlenségpártiság társadalmi bázisának kiszélesítésén dolgozott, Gandhihoz hasonlóan az erőszakmentesség szellemében. Könynyen elsajátítja a technikai újításokat, beszél angolul, franciául és románul, katalán sajtóügynökséget alapított, Katalóniáról beszámoló angol nyelvű lapot, és elnökölt a függetlenség mellett kiálló közösségek szövetségének élén. „Nagy érzéke van a dolgok megrendezéséhez, és tudja használni a médiát” – húzza alá Anton Losada politológus. Joan Botella politológus „előremenekülésről” beszél. „Puigdemont azt hiszi: a sors őt választotta, hogy a katalánokat az ígéret földjére vezesse. Ám egyáltalán nem tűnik annak az illuminált fanatikusnak, amilyennek Madridban lefestik” – mondja a politológus. (MTI)