Egy átlagos házasság

Bözsi otthon a garázsban dolgozik, kellett neki a szabad tér: a házban nem volt erre hely, így lassan alakult át a garázs műhellyé, ahol jönnek- mennek az emberek. Erzsi imádja a munkája alkotói folyamatát: a szabás, a textil alakítása mindig örömet okoz neki, ahogy az is, ahogy a vevők folyamatosan érkeznek hozzá. 

A férje sosem nézte jó szemmel, hogy ennyit dolgozik. Régen, míg kicsik voltak a gyerekek, éjjel görnyedt a varrógép felett, míg a férje tévézett, a gyerekek aludtak. Isti, a férje, gyakran ment utána, hogy hagyja már abba, idegesítő a zaj, neki pedig kell a nyugalom. Úgyhogy Bözsi esténként szabni járt ki, de akkor Istinek az nem tetszett, hogy vele nem tölt időt. Ő pedig hiába magyarázta, hogy napközben nem tudja a megrendeléseket teljesíteni, mert ott vannak a kicsik, a háztartás, a főzés és mosás, ráadásul mindenre egyedül van. A férje mindezt támadásnak vette: vagyis akkor az ő hibája, hogy este tízkor a felesége inkább dolgozik ahelyett, hogy vele lenne. Dühös volt rá, így sokszor, akár társaságban is kigúnyolta az asszony alkotásait, a munkája gyümölcsét. Bóvlinak nevezte a lakáskiegészítőket, volt, hogy az egyik vánkosra azt mondta, selejtes munka. Bözsi ilyenkor mindig elszégyellte magát, szétfejtette a varrást és újrakezdte. Sokáig nem szólt vissza a férjének, a fájdalmat magába engedte, és csendben sírt a varrógép fölött. 

Isti és Bözsi átlagos házasságban éltek, semmi rendkívüli nem zajlott köztük. Az élet nem hozott váratlan fordulatokat, évekkel később már csak a feszültség lett kevesebb, de csak azért, mert egymással szemben lettek passzívabbak. Mintha eltűnt volna a tűz belőlük, de igazából Isti vált közönyössé. A tévét felváltotta a telefonozás, a figyelmet elnyelte a közösségi oldal tallózgatása. 

Bözsi pedig szabaddá vált, jó kapcsolatai lettek a vásárlóival, néhányan kávéra is maradtak, megosztva az élet nagy kihívásait egymással. Lett egy kis baráti társasága, akikkel szabadidejükben színházba mentek és cukrászdákba, csupa vidám nő. 

Egy nap meglátta a férjét a városban, a kocsiban mellette egy vele egykorú nő ült. Isti mosolygott, oldottnak tűnt a hangulat köztük. Ha Bözsi nem ismerte volna a férjét, még azt hihette volna, ők ketten egy pár. Utána hiába tagadta le a férje, hogy nincs közük egymáshoz, a lelke legmélyén tudta: a férje megcsalja. Onnantól érthetővé vált, miért nem ellenezte Bözsi szabadabb életvitelét. Isti sosem vallotta be utána sem, hogy szeretői kapcsolata van, azzal nyugtatta a néha lázadó, magyarázatot váró feleségét, hogy csak barátok, jókat tudnak beszélgetni, a másiknak van humora, meg Istit amúgy is szerethetőnek, kedvesnek látja, úgy is bánik vele. 

Bözsi és Isti átlagos házasságban él, a nő a barátnőivel, a férfi a szeretőjével kapcsolódik. Bözsi már egy éve rendeli a kaját, és csak akkor főz, ha a gyerekek otthon töltenek néhány napot. 

Bözsi mostanság újra kijár esténként varrni, éjfélig is zúg a varrógépe. A szabást napközben végzi.