Ebcsont beforr!

Váratlan fordulatot vett a Molnár utcai cigányverésként elhíresült kassai eset. Az időközben elbocsátott verekedő rendőrt a járási ügyész felmentette, azaz nincs címlapsztori, mintha mi sem történt volna, mintha nem törtek volna bordák és végtagok, nem koccantak volna fejek az aszfalton. Bár valamennyi résztvevő másképp meséli az esetet, az azért meglehetősen furcsa, hogy a rendőrségi szóvivő frissiben elutasította a rasszista indíttatást firtató újságírói kérdéseket. A kassai hatóságok statisztikáiban alig van példa ilyesmire, a rendőrök itt emberszámba veszik a cigányt, igazoltatásnál csakis a magázó formulát használják, sőt, a három barna bőrű polgártárs vallomása ugyanannyit nyom a latban, mint a szolgálaton kívüli motoros közegé.

Nos, e három Molnár utcai roma alaposan elagyabugyáltatott valakik által, akik közül egy az említett rendőr volt, a másik kettőről pedig máig semmit sem tudni, kámforrá váltak, van ilyen. Pedig az eset másnapján még csiripelték a verebek, hogy ők is rendőrfélék voltak. Ha a jogvédő egyesületek nem lendülnek akcióba valószínűleg agyonhallgatódott volna a dolog. ĺgy legalább annyi történt, hogy hősünket elbocsátották a motorizált szerv kötelékéből. Vádpontok közé a rasszista indíték be sem került, a garázdaság kihúzattatott, a tettlegesség és a súlyos testi sértés, mivel ennek látványos nyomai voltak, maradt a dossziéban. Teltek-múltak a hetek, és a minap csodák csodája megírta a helyi újság, hogy a teljes vádirat ejtve, a rendőrség elhamarkodottan statuált példát „Rambó” azonnali kirúgásával. Tanulság nincs, illetve vonja le azt ki-ki maga. A hatósággal mindenesetre nem jó ujjat húzni, még ha önvédelemről van is szó. Egyre elgondolkodtató történetek demonstrálják e népi bölcsességet.