E pericoloso sporgersi!

Nemrégiben riportfilmet sugároztak egy magyarországi tévés hírmagazinban arról, hogy milyen az utazás, vagyis, a személyszállítás kultúrája a vasutakon. A prezentált eredmény lesújtónak, mi több, elrettentőnek mutatkozott. Különös tekintettel arra a kontrasztra, amelyet a nyugat-európai, nevezetesen az osztrák és a német vasúti személyszállítás bemutatása jelzett. Ebben az összefüggésben egyelőre elsősorban ne a szárnyvonalakon közlekedő vicinálisokra tessenek gondolni. Mert bizony a fő vasútvonalakon közlekedő személyvonatokat is avítt, helyenként fűtetlen, lepusztult, elriasztóan mocskos, a huszonegyedik század emberéhez teljességgel méltatlan vagonok jellemzik. – Ilyen erővel akár marhavagonokat is láncba állíthatnának, hiszen marha, aki manapság vonatra száll – jegyezte meg a minap egy huszonöt éve utazni kénytelen gyári munkás... Igaz persze, hogy nem sokkal kulturáltabbak az utazási lehetőségek az autóközlekedési vállalatok autóbuszain sem. Amelyek többsége immár magánkézbe van, mint ahogy a vasút is üzleti szempontok szerint működő részvénytársasággá alakult át. Éppen ebből következően akarnak most megszabadulni több mint két tucat szárnyvonaltól, amelyek üzemeltetése havonta majdnem ötven milliós ráfizetést jelent a társaságnak. Hiába alapul azonban a döntés logikus gazdasági érveken, logikusnak tűnik az is, hogy az érintett vasutasok országos sztrájkkal reagálnak a szándékra. A baj „csupán” az, hogy a sztrájk hajszálra ugyanúgy sújtja az ellenfeleket... Hiszen a vasúti részvénytársaság, vagyis a vasutasok munkaadója, épp a sztrájk miatt szenved el mintegy 50-60 milliós kárt – naponta... Ami egyelőre, érthetetlen módon, sem a vasút vezetőit, sem pedig a nyomásgyakorlás hatalmát ízlelgető szakszervezeti gurukat nem érdekli. Mint ahogy a kormány illetékesei is a kezüket mossák egyelőre. Látszólag tudomást sem véve arról, hogy a döntés-előkészítés elmaradása miatt elsősorban őket terheli a felelősség. Hiszen számos szakember véleménye szerint, jogi úton már rég átruházhatták volna a szóban forgó szárnyvonalakat a megyei önkormányzatokra, ahol közvetlenül az érintettek mérlegelhették volna az üzemeltetés lehetőségeit, az esetleges kényszerű felszámolás következményeit. Az is tény persze, hogy a jelenlegi helyzetet tulajdonképpen a több mint egy évtizede tartó tétovaság eredményezte. Hiszen a gazdasági reformokat eddig rendre halogatták a vasút háza táján is, szőnyeg alá söpörve a problémákat. Pedig, akik utaztak valaha is vonaton, jól tudják: E pericoloso sporgersi! Azaz: Kihajolni veszélyes...!