E 414: a halál kódja

Darfúr, 2005. A szudáni légierő orosz gyártmányú vadászgépe váratlanul bukkan elő a feketék lakta falucskát övező dombok mögül. Csak két rakétát lő ki a falura, de ez is megteszi a hatását. Fejetlenül menekülő emberek, síró gyerekek, szétszórt, véres testrészek. A környező dombokról lovasok százainak ordítása hallatszik – Janjaweed, a rettegett arab milícia tagjai. Kíméletlenül vetik magukat a falura. A férfiakat, a kisgyerekeket és az idősebbeket lelövöldözik, a fiatalabb lányokat és nőket halálra erőszakolják. A „vadászat” és „szerelmi örömök” után összeszedik az értékesebb dolgokat, és felgyújtják a falut.

Naponta ismétlődő jelenet a feketék és arabok lakta nyugat-szudáni tartományban, ahol muzulmánok ölnek muzulmánokat, hiszen a feketék többsége is Allahhoz imádkozik.

A kormány által felfegyverzett 10 ezer arab harcos százezreket ölt meg, és több mint kétmillióan voltak kénytelenek elmenekülni.

Mit tettek eddig a fejlett országok azért, hogy megfékezzék az öldöklést? Csaknem semmit! Sőt, mi mindannyian naponta támogatjuk a szudáni kormányt, ha veszünk egy rágógumit, egy üdítőt vagy egyéb olyan élelmiszert, amiben

E 414-es adalékanyag, magyarul gumiarábikum van. A gumiarábikum világtermelésének 90 százalékát ugyanis Szudán adja, és az ország egyetlen hivatalos forgalmazója a Gum Arabic Company. Ebben az államnak 30 százalékos részesedése van, a fennmaradó részen pedig helyi bankok osztoznak. A cégben korábban a szaúdi milliárdos terroristának, Oszama bin Ladennek is volt tulajdonrésze. Hogy ő mire használta a cég nyereségét, azt már tudjuk, mégsem tanultunk belőle.

A nyugati országok, valamint Kína és Oroszország gazdasági érdekei egyelőre nem teszik lehetővé a közvetlen beavatkozást. Míg az előbbiek gumiarábikumot és olajat vásárolnak az országban, Oroszország fegyverekkel látja el a szudáni kormányt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete vizsgálódik, jelentéseket ír és azon vitatkozik, hogy egyáltalán népirtásról beszélhetünk-e.

Közben újabb ezreket ölnek meg, ezt azonban ennek a muzulmán országnak elnézzük, pár százezer fekete élete ugyanis ér annyit, hogy naponta hozzájussunk a kedvenc kólánkhoz és elrághassunk egy rágógumit.