Duracell Fico

Rendkívüli aktivitása miatt Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnököt hasonlították a reklámokból ismert elnyűhetetlen Duracell nyuszihoz, de alighanem a szlovák kormányfőre is ráillik a jelző. A baj az, hogy Fico és csapata esetében az aktivitás szinte kizárólag a piacgazdaság és a demokrácia legfontosabb intézményei elleni hadakozásban és az előző kormány reformjainak destrukciójában ölt testet.

Sarkozy túlzó, főleg a bulvársajtóban és ifjú felesége révén megvalósuló állandó magamutogatásából a francia közvéleménynek elege lett, s ezt az elnök drámai népszerűségvesztése jelezte, ami aztán oda vezetett, hogy az Elysée-palota lakója alaposan visszafogta magát. Ez Ficoról és kormányáról aligha mondható el.

A Duracell nyuszi az elmúlt hetekben is aktív volt. Sikerült megteremtenie a feltételeket a média megrendszabályozására. A közszolgálati tévé élére végre megválasztották az egykori kommunista tévéhíradók bemondóját, aki a hagyományokra akar építeni, így az állami tévé már jó kezekben van. Az újdonsült igazgató koncepciójában a reklámok kiiktatása is szerepel. A hatalom így akarja magához édesgetni a két nagy kereskedelmi csatornát (amelyek az egész tévés reklámpiacot feloszthatnák egymás közt). Ennek érdekében már az előző, rövid életű tévés vezetés is sokat tett, hisz Radim Hrehának a reklámbevételeket egy év alatt sikerült százmillióval lefaragnia. Az elektronikus média mellett a kormány az újságokra is gondolt, az új sajtótörvénynek köszönhetően júniustól a lét lesz a tét azoknak a lapoknak, amelyek támadni merik a politikusokat.

Miközben folyt a média kérdésének rendezése, a kormány a másik fő ellenség, az ellenzéki pártok felé is megeresztett pár nyílvesszőt. A legnagyobbat közülük Fico korrupciós vádakkal igyekezett sarokba szorítani. Bár a miniszterelnök vádaskodása kivételesen részben megalapozottnak tekinthető, az SDKÚ-nak való nekirontás a tunelügyek miatt sok aggasztó részletre is rámutatott. Először is, lehet, hogy Fico komolyan gondolta, az ellenzéknek börtönben a helye. Másodszor, újra nyilvánvaló lett, hogy a kormány a nyomozó hatóságok és titkosszolgálatok adataiból azt használ fel saját politikai céljaira, amit csak akar. Harmadszor, a napnál is világosabb, hogy Ficót csak aktuális politikai ellenfeleinek korrupciós múltja érdekli. Kettős mércét alkalmaz, miközben korrupcióval vádolja Dzurindát, az ország legnagyobb korrupciós ügyeiben érintett politikusokkal ül egy kormányban. Egykoron azzal kampányolt: „ahogy loptak Mečiar alatt, úgy lopnak Dzurinda alatt is”. Mára a Mečiar alatti lopásokról nyilván megfeledkezett.

A sajtón és az ellenzéken kívül még néhány független állami szervezet is kifejezheti egyet nem értését a kormány politikájával. Például a Közbeszerzési Hivatal, amely változtatásokat mert eszközölni az egyik, autópálya-építésre kiírt pályázat elbírálásában, visszajuttatva a játékba egy kizárt céget. A hivatal elnökét, Angyal Bélát egyből szabotázzsal vádolta meg Fico. De a Duracell nyuszi még mindig nem merült ki, futotta az erejéből arra is, hogy újabb rohamot intézzen a nyugdíjreform ellen. Tomanová szociális miniszter asszony boszorkánykonyhájából legutóbb egy, a második pillér veszélyeire koncentráló röplap került a lakossághoz, majd azzal is ráijesztettek a takarékoskodó emberekre, hogy esetleg korlátoznák a nyugdíjszámlákon gyarapodó összegek öröklését.

Normális demokráciákban a sajtó, az ellenzék, a független igazságszolgáltatás, a nemzeti bank és az egyéb közintézmények épp azért működnek, hogy ellenőrizzék a kormányt, kiegyensúlyozzák annak hatalmát, és tőle függetlenül működjenek. Fico hatalomra kerülése óta Szlovákiában az ilyen rendeltetésszerű működést a kormány állandóan támadja, miközben megpróbálja befolyásolni, ellenőrizni vagy ellehetetleníteni ezeket az intézményeket. Kérdés, meddig tart ki a destruktív nyuszit működtető elem. Mivel a népszerűségből táplálkozik (ha úgy tetszik, újratöltődik), ezért érzésem szerint sokáig, valószínűleg még hat évig.