Dramatizált romajogok

Igaza van Csáky Pálnak, mit pofázik bele az USA abba, hogyan bánunk a romáinkkal. Mi tudjuk, mi kell nekik, nem pedig a tengerentúlon. Hétezer kilométerről diktálni, azt tudnak, de mi élünk itt, nekünk ne magyarázzanak. Nagyjából ennyit lehetett leszűrni a miniszterelnök-helyettes, pontosabban a kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes reakciójából az amerikai külügyminisztérium éves jelentésére az emberi jogok helyzetéről a világban. Az amik azt vetették Pozsony szemére, hogy a romák átlagban 17 évvel korábban halnak, mint a nem romák, hogy az újszülöttek halandósága háromszorosa a nem romákénak, hogy diszkriminálják őket az oktatásban, az egészségügyben, a rendőri eljárások során és a munkavállalásban (erre egy eklatáns magyarországi példa: a kínai vállalkozó azért nem vette fel a meghirdetett feltételeknek tökéletesen megfelelő sofőrt, mert roma; de ne dugjuk homokba a fejünket, ilyesmi bármikor megtörténhet nálunk is). Nem kell a jelentést dramatizálni – mondja Csáky. Sőt azt is mondja, hogy meggyőződése, Szlovákia ötmillió négyszázezer lakója jobban ismeri a romák helyzetét, mint az amerikai külügy bármelyik szakembere. Stimmel. Saját bőrén jobban tapasztal az ember, mint bármiféle jelentésekből. Csáky Pálnak igaza van.

De.

Emlékezzünk csak vissza az 1998 előtti időszakra. A Mečiar-kormányok idején a legkisebb magyarellenes intézkedés miatt is Washingtonba és Brüsszelbe rohantak a magyar politikusok – nagyon helyesen. Ha pedig jött egy amerikai vagy uniós figyelmeztetés Mečiaréknak, mindenki elégedetten mutogatta, hogy lám, minket bizony itten elnyomnak. Most sem történt semmi más, csak figyelmeztetés jött Pozsonynak. Éppen ezért kétélű fegyver Csáky mondata. A fene se tudja, hogy ki alkotja a következő kormánykoalíciót. Nem zárhatjuk ki, hogy a következő kulturális minisztert a HZDS adja és Dušan Jarjabeknek fogják hívni, az oktatásit a Smer adja és Dušan Čaplovičnak hívják. Két magyarzabáló, akiktől bármi kitelik. Aztán rohanunk Brüsszelbe, meg Washingtonba, ahonnan esetleg figyelmeztetik őket, amire az lesz a rövid pozsonyi válasz, hogy mondhat bárki bármit, mi jobban tudjuk, hogy mi itt a helyzet, mint bármilyen önjelölt szakértő több ezer kilométerről.

Eduard Kukan külügyminiszter a jelentésről csak annyit mondott, sokkal kedvezőbb Szlovákiára nézve, mint eddig bármikor. Milyen egyszerű mondat és milyen igaz.