Dráguló miértek

„Itt a biciklim, másszon fel rá!” Ekképpen reagált egy község polgármestere, amikor kértem, hadd nézzem már meg a falu legújabb nevezetességét. Máig emlékszem, ahogy ringott, halk csengetéseket hallatva alattam a kerékpár, miközben körmeimet a vastag kőfalba vájva megpróbáltam lefotózni a lencsén keresztül ugyancsak imbolygó kopjafát. A község atyja és a telek tulajdonosa azonban nem táplált éppen baráti érzéseket egymás iránt. Más szóval, pórul is járhattam volna, ha a polgármesterre hivatkozva kopogtatok a portán. Nem sejtettem még, hogy az információszerzésnek ez a könnyebbik módja volt. „Szeretne interjút a nemrég plasztikázott művésszel?” Hívott fel egy búgó női hang, majd ugyancsak bájologva megmondta az összeget, amennyiért beenged a kulisszák mögé. A „most kapcsolja ki a magnót”, „nem nyilatkozom”, „nevem elhallgatását kérem” diszkrét kérései mellett a legtöbbször azzal szokták elhárítani a válaszadást, hogy nem kértem néhány héttel ezelőtt írásos beleegyezést az igazgatóságon. Hiába is kértem volna, szlovák nyelvű jóváhagyás nélkül úgysem jelenhet meg a háromsoros hír arról, betörte-e valaki a fejét verekedés közben óévbúcsúztatókor a főtéren. S hogy ne legyen a szlovákiai magyar, a nap nagy részében egyébként is szlovák nyilatkozatokat fordító újságíró dolga egyszerű, manapság a miértekért nagyobb árat is kell fizetni. Amikor megkérdezem, hogy egy helyi szervezet élén történt-e őrségváltás, azt a választ kapom: „Igen, ám a helyzet nem egyértelmű, ezért inkább derítse ki!”. Másutt azt szeretném tudni, miért nem hagyták jóvá az egyik iskola magyar tagozatának a különválását, de ismét ezt hallom: „Járjon utána!” Nem az eset hallgatag elszenvedői kérik ezt, hanem azok, akik látták, olvasták és tapintották, sőt mi több, időben tovább kellett volna hogy adják a szükséges dokumentációt. Audiatur et altera pars, hallgattassék meg a másik fél is – vallja magáénak az újságírói etikát tisztelő kollégák erényesebbje. Tényfeltáró anyagok esetében az érintett felek nagyon meg tudják ezt követelni! Ámde hovatovább, annál nehezebb egyenes és tisztességes választ kapni kérdéseinkre. Úgy tűnik, minél kevesebb lesz a válasz, annál nagyobb árat kell érte fizetnünk. Itt az ideje, hogy tollforgatás helyett Petrocellitől, esetleg Columbótól vagy Kojaktól vegyünk magánórákat.