Doktorok helyett katonák, titkosszolgálati tisztek

Több mint kétszeresére nőtt a katonák, biztonsági tisztek, és kevesebb mint felére apadt a doktori, kandidátusi címmel rendelkező személyek aránya az orosz hatalmi elitben Vlagyimir Putyin elnök hatalomra kerülése óta. Az Oroszországot vezető gárda szerkezetének 2001– 2003-as átalakulásáról az orosz tudományos akadémia szociológiai intézete végzett felmérést. A katonák és titkosszolgálati tisztek részaránya Borisz Jelcin elnöksége alatt 11,2 százalékot tett ki, utóda, Putyin idején 25,1 százalékra nőtt. A kandidátusi, doktori fokozattal rendelkezők aránya viszont ezzel párhuzamosan 52,2-ről 20,9 százalékra fogyott – derült ki a kormány, az elnöki adminisztráció, parlamenti képviselők, oligarchák és vezető állami tisztségviselők, azaz a hatalmi elit 3500 tagja körében végzett kutatásból. Ugrásszerűen nőtt az üzletemberek aránya: 1,6 százalékról, 11,3 százalékra. Ugyancsak erősödtek az elnök „földijeinek” pozíciói a hatalmi elitben, arányuk 13,2-ről 21,3 százalékra emelkedett. A nők korábban is sovány részesedése tovább csökkent, 2,9-ről 1,7 százalékra. Mint a szociológiai intézet kimutatta, különösen erős a „váll-laposok” hatalmi térnyerése: a miniszterhelyettesek 35 százaléka katona, és döntő a befolyásuk a gazdaságfejlesztési, az ipari és távközlési, valamint az igazságügyi tárcánál is. Megfigyelhető az is, hogy a nagyvállalkozók közvetlen hatalmi részvétele szövetségi szinten visszaszorulóban van, a régiók törvényhozó szerveiben viszont arányuk eléri a 70 százalékot. A katonák térnyerése részben azzal magyarázható, hogy Putyin is katonai múlttal rendelkezik, részben pedig azzal, hogy a jelcini káosz után a társadalom – az elit és a nép is – rendre, „katonás elnökre” vágyott. Putyin felszámolta a káoszt, megállította a jelcini forradalmat – vélekedik Olga Kristanovszkaja, az akadémia szociológia intézetének elitkutatással foglalkozó szakértőjét. A szociológus úgy véli, hogy az ország nehezen, de elfordult a kommunista, szocialista társadalmi modelltől, és – a közvélemény-kutatások erről tanúskodnak – a jelcini évek után a demokráciától is. A nép a reformok helyett szociális védettséget, stabilitást kíván. Az utóbbi két évben olyan katonai csoportok kerültek hatalomra, amelyek ismerik a szocialista társadalomirányítás mechanizmusait. A mai elitnél egyértelműen felismerhetők a törekvések a szocialista irányítási módszerek újrahonosítására. Kristanovszkaja szerint Oroszországban az irányító elit lassan önkényuralmi jegyeket ölt magára, s ez a folyamat különösen Putyin második elnöki periódusa alatt fog felerősödni. Vitalij Tretyjakov politológus úgy véli, hogy az elit átalakulása természetes folyamat. Jelcinnek a demokratikus fordulathoz nagyobb szüksége volt tudományos szakértőkre, és az is érthető, hogy Putyin „otthona”, Szentpétervár összehasonlíthatatlanul magasabb intellektuális színvonalat képvisel, mint Szverdlov megye, ahonnan Jelcin földijei a hatalomba katapultálhattak volna. A politológus megállapította, Putyin – Jelcinnel ellentétben – nem elkötelezett liberális demokrata, hanem centrista, konzervatív politikai figura, s a hadsereget és a biztonsági szolgálatokat becsüli, mert azokon nyugszik az állam épülete. Jelcin sokkal inkább autoriter személyiség volt, mint Putyin, aki, jóllehet, titkosszolgálati múltjából szintén ez következne, csak a vele nyíltan szembefordulók ellenében folyamodik önkényuralmi eljárásokhoz – jegyzi meg Tretyjakov.