Depresszió és defenesztráció

Bandika először ebédelt itt, úgyhogy rögtön eszébe is jutott a ruhaárus, aki gyerekkorukban egy lévai rendszámú piros Lada motorháztetőjéről árulta a svájci használt ruhát, melynek árát egy fehér műanyag konyhai mérleggel állapította meg. Dekára volt az is, viszont nagyon jó minőségű és tartós csíkos trikókat lehetett tőle beszerezni. Hiába, Svájcban még a trikócsík is jobb minőségű.

Ervinnek nem jutott eszébe semmi, főleg miután megtudta, hogy a választék nem tartalmaz húst.

Idegesítette a helyszín is – egy kiszuperált bútoráruházból átalakított divatos-piacos étteremgyűjteményben voltak, ahol ebédidő lévén több ezer trendi fiatal hömpölygött. Kint szakadt a hó, nem lehetett leparkolni, Ervin pedig valahol a távolban folyamatos hegedűszót vélt hallani.

Miközben a többi trendi táplálkozót és a tányérjuk tartalmának fogyatkozását nézték, felmerült bennük a kérdés, vajon mekkora esélye van Miloš Zemannak, hogy ismét Csehország elnökévé válasszák.

A hétvégén ugyanis bejutott a második fordulóba, tehát vagy ő, vagy Jiří Drahoš lesz a befutó. Ketten vannak, úgyhogy az esélyük ötven-ötven százalék, legalábbis a matematika jelenlegi állása szerint, nyúlt a szalvétáért Ervin. Bandika cserébe emlékeztette Ervint a több évszázados cseh politikai hagyományra, melynek lényege, hogy egy-egy fontos közéleti személyt időnként kidobnak az ablakon. Így adnak hangot elégedetlenségüknek. Kétségkívül eredeti formája a véleménynyilvánításnak, hagyta helyben a felvetést Ervin. Gondosan kiválasztjuk a megfelelőt, majd miután elegünk lett belőle, kidobjuk az ablakon. Akár a karácsonyfákkal.

Az ebéd romjai mellett felidézték a hétfői napot is, mivel a tudósok szerint ez volt az év legnyomasztóbb napja. Tudományosan kimutatást nyert, hogy január harmadik hétfője a legnyomasztóbb, legdepresszívebb, legmelankolikusabb nap az évben, ezért a szakemberek elnevezték kék hétfőnek. Praktikus magyarázata pedig az, hogy egyre messzebb vagyunk az ünnepektől, a tavasz meg még nem elég közel, így semmi okunk, hogy jól érezzük magunkat. Nekem azért sikerült, nyúlt a kabátjáért Ervin. Ennek örülök, tekerte a sálát Bandika. Elárulná, hogy minek, ha nem olyan nagy titok? Már csak hogy esetleg én is erőt és ihletet meríthessek belőle, hiszen hosszú még a tél. Ervin viszont nem volt hajlandó elárulni, mivel védte ki a kék hétfő hatásait, és csak annyit mondott, ami neki jó, az másnak nem biztos, ráadásul nem szereti, ha utánozzák.