Zárkózott emberek

Az új elnököt Lulának hívják, tette hozzá a bemondónő, aztán elindult a Csöngess be hozzám jó barát című dal, Sugár Berci előadásában. Nem szeretem, ha egy slágert feldolgoznak, jegyezte meg Bandika, majd meggyújtotta az első gyufaszálat, és a pipája tűztere fölé emelte. A kiálló dohánycsíkok visszakunkorodtak, Bandika pöffentett néhányat, majd a második gyufaszálért nyúlt. Ervin addig elmondta, hogy nemrég azt hallotta Sugár Berciről, hogy felnőtt, és jógaoktatóként dolgozik. Nagyanyám azt mondta, hogy a front után mindenki traktorista akart lenni. Most meg jógaoktató. Állíthatjuk ön szerint, hogy a jógaoktatók korunk traktoristái? Bandika gyorsan megrázta a fejét, és kifújta a füstöt. Nem kell mindent párhuzamba állítani. Meg nincs is rá idő. Én meg azt hallottam, hogy ez a Bolsonaro hiába lett ezüstérmes a brazil elnökválasztáson, mégis szomorú, és nem hajlandó kijönni az irodájából. Vagy a székházából. Bezárkózott, vagy mi. Ervin a vasútállomás melletti parkban vetkőző juharfákat nézte. Lehet, hogy csak azt várja, hogy becsöngessen hozzá egy jó barát, akivel megbeszélheti a problémáit. Vagy egy jógaoktató. Vagy egy traktorista – vakkantotta Bandika, közben már ismét eregette a Dél-Amerika alakú füstfelhőket. Vagy úgy van vele, mint mi, hogy várjuk a napsütést. Nem tudom, tetszett-e számolni, de már tizenhárom napja nem sütött ki a nap. Ervin felemelte olajos lapátkezét, és olyan mozdulatot tett, mintha egy szúnyogot akarna elhessegetni. Ugyan kérem, hagyjuk az időjárást! Nem vagyunk mi angolok. Hát akkor mik vagyunk? – préselte ki a kérdést a pipaszárat szorító fogsora közül Bandika. Hát munkanélküliek – felelt Ervin. Igaz, majd elfelejtettem, bólintott bele egy Bolívia térképét formázó füstfelhőbe Bandika. Képzelje, azt is megtudtam nemrég, hogy ez a Bolsonaro egy messiás, szó szerint. Hivatalos neve Jair Messias Bolsonaro. De tényleg. Ervint viszont ez az információ nem hozta zavarba. Átszellemülten bámult egy lelassult bencepoloskát, amelyik a kopott kék munkáskabátja ujján próbált előre jutni. Elhiszem, vagy nem hiszem, nem tiszta mindegy? Nekem meg Luláról nem jut más eszembe, mint Lüle, az a kis falu Verebély mellett. Szlovákul hivatalosan Lulának hívják, hát láss csodát! Ez biztosan nem lehet véletlen. Kíváncsi vagyok, járt-e már Lula Lulán, illetve hogy ha nem, akkor mikor tervez jönni. Bandika ezt már nem is kommentálta, igyekezett minél sűrűbb felhőket vonni maga köré. Ezek viszont nem védték meg Ervin szavaitól. Még az sem kizárt, hogy ha majd négy év múlva ő is elveszíti az elnökválasztást, ide zárkózik be. Lula bezárkózott Lulán – mondja majd a bemondó. Nem gondolja? Bandika alagutat fújt a feje körül tekergő füsterdőben, és Ervin szemébe nézett. Nem gondolom. Tudja, miért? Mert Lula a falu szlovák neve, ahogy maga is mondta. Vagyis helyesen úgy hangzana: Lula bezárkózott Lülén. Ervin belesegítette a poloskát egy csikkekkel teleszurkált virágcserépbe, és annyit mondott: no jó van, megyek.

A szerző a Vasárnap munkatársa