A zuhanó muskátli vallomása

A Barázdált Bőrű Birsalmához címzett kézműves kiskocsma felé ballagtak éppen, és nem is szóltak egymáshoz, csak pumpálták szorgalmasan a tüdejükbe a fűszeres októberi levegőt. Vérhalom tér 7/B. Maga lakna egy ilyen cím alatt? – köhögte a kabátjába Ervin. Bandika hosszan válaszolt. Attól, hogy a mostani emelkedő kamatok mellett nőni fog-e a fizetések nominálértéke, és hogy ettől reálértelemben csökkenni tudnak-e majd az ingatlanárak.

Már a pultnál ültek, amikor bemondta a rádió, hogy a Komáromi Jókai Színház szereplőket keres a Pál utcai fiúk című készülő musicaléhez, 15–25 éves korosztályban. Erről jól lecsúsztunk, állapította meg Bandika, és a szájához emelte a féldecis poharat. Pedig haljak meg, jelentkeztem volna Barabásnak – bólintott szomorúan Ervin. Miért pont Barabásnak? – tette vissza a poharat a pultra becsukott szemmel Bandika. Ervin vállat vont, és elmondta, hogy Barabást már az első olvasásnál nagyon szimpatikusnak találta, mert soha nem csinált semmi feltűnőt. Magam is ezt a célt tűztem ki magam elé fiatalon, hogy nem fogok csinálni semmi feltűnőt. Csak sajnos aztán nem lett belőle semmi. Hogyhogy semmi? – kérdezett vissza ingerülten Bandika. Hát a világon van, nem? Ennél feltűnőbbet mit akar? Vagy ha már itt tartunk, hányszor olvasta a Pál utcai fiúkat? Ervin bevallotta, hogy az egész könyvet tizenhétszer, de bizonyos részleteket többször is. Az már valami, helyeselt Bandika, és megkérte Ervint, hogy idézzen valamit tőlük. Még a rádiót is lehalkíttatta a pultossal, és megkérte őt, hogy halkabban törölgesse a korsókat, mert idézet következik. „Vár rám Amerika vagy a Balaton, sohasem utazom ezen a vonaton, de a szívem, a szívem, a szívem olyan nehéz...” – dúdolta Ervin, közben pedig a szeme is bekönnyesedett picikét. Marhának tetszik lenni – legyintett Bandika, és intett a pultosnak, hogy visszateheti a hangot. Meg az se csak úgy van ám, hogy maga odamegy Barabásnak, aztán az lesz, amit maga mond. Lehet, hogy Csónakos szerepét kapja, Kolnayt vagy valamelyik Pásztort. Látja, ebben igaza van, jegyezte meg Ervin, majd egy régi ismerőséről kezdett beszélni, aki apróhirdetésben keresett állást, és szereplőnek jelentkezett „A zuhanó muskátli vallomása” című filmbe. Tudja, ez még akkor volt, amikor a Dzurindáék nem akarták ratifikálni a vatikáni szerződést, a KDH meg kilépett a kormányból. Azok még más idők voltak, barátom. Senkit, de senkit nem érdekelt akkor, hogy 2022-ben három euró harminc centbe fog kerülni egy kocka vaj. Két kocka vaj hat hatvanba, három kocka vaj kilenc kilencvenbe, és így tovább.

El sem hitték volna, hogy itt akkor már euró lesz – vágta rá Bandika. Nem hát, helyeselt Ervin. Egyben felvetette, hogy talán érdemes lenne keszeget sütni hétvégén. Bandika hosszan hallgatott, majd azt mondta: jó ötlet.

A szerző a Vasárnap munkatársa