Kinek mi a fontos?

Má’ még ilyet – sóhajtotta Bandika, amikor kilépett a bolt ajtaján. Szerintem is korai – vetette oda válaszként Ervin, aki a biciklitartó mellett guggolt, kezében egy üveg fácánnal. Mi korai? – telepedett mellé Bandika. Hát a Mikulások, felelte Ervin, és húzott egyet a fácánból. Szerintem meg a sör korai ilyen hidegben, felelt sértődötten Bandika. Ha magának ez a hideg, akkor maga is indiai származású, mint a Sunak. Indiában már a húsz fokban is fáznak és tüsszögnek az emberek – magyarázta Ervin. Honnan tudja ennyire, járt ott? – szólt ismét Bandika, de Ervin bevallotta, hogy nem járt Indiában, csak G. Hajnóczy Rózsa regényében, a Bengáli tűzben olvasta ezeket a dolgokat. Ekkor parkolt a bolt elé egy zöld Felicia, majd egy fehér Fiat Panda. Kiszállt belőlük egy-egy pár, majd bementek a boltba.

Kik ezek, és mit akarnak? – kérdezte Bandika. Nem mindegy? – felelte Ervin, mire Bandika kénytelen volt elismerni, hogy de. Talán a Mikulásokért jöttek – folytatta Ervin –, majd elmondta, hogy korainak tartja még a csokimikulások megjelenését a boltok polcain. Rohan az idő, barátom, a nyárnak is hogy vége lett, pedig nem is voltunk sehol – nyúlt a zsebébe a gyufáért Bandika. Mielőtt azonban rágyújtott volna, elkezdett szimatolni. Tetszik érezni? – fordult Ervin felé. Mit? – érdeklődött amaz. Bandika bevallotta, hogy már második napja sült paprika illatát érzi a levegőben. Valaki itt két napja paprikát süt, nyilván sütőben, és a héját lehúzva felhasználja valamilyen étel készítéséhez. Magában ugyanis nem szokták megenni a sütőben sült paprikát. Meg a héját is le kell húzni, az ugyanis égeti a gyomrot. Van, aki sóval szórja meg a sült paprikát, attól szinte magától leválik a héja. Ez a maga dolga, nekem mennem kell, mert mindjárt dél – mondta Ervin. De nekem ez fontos, mondta Bandika. Magának a csokimikulás a fontos, nekem meg ez. Nekem nem fontos a csokimikulás – tiltakozott Ervin, majd elismerte, hogy csak akkor fontos, ha túl korán kerül a polcokra, mint most. Aztán ahogy telik az idő, egyre kevésbé fontos. Meg most az óraátállítás is vészesen közelít. Szombaton éjjel már tekerhetjük is vissza. Ha nem említettem volna, azon gondolkodom, hogy bojkottálom az egészet. Mit? – kérdezte Bandika. Hát a téli időszámítást. Nekem a nyári jobban tetszik, és szerintem jogom van hozzá, hogy télen is a nyári szerint éljek, magyarázta Ervin. Magának aztán vannak problémái – fújta a füstöt a paprikaillatú reggeli levegőbe Bandika. Bezzeg az nem érdekli, hogy a klímaaktivisták krumplipürét dobtak Claude Monet egyik festményére. Ervin beismerte, hogy ez nem érdekli, főleg mivel sosem szerette a krumplipürét. Tudja, amíg nem engem dobálnak vele, addig nem érdekel. Vagy hogy pontosabb legyek: akkor sem fog érdekelni, mivel a krumplipüré számomra egy teljesen érdektelen étel. Még annyira sem érdekel, mint a sült paprika. Na jól van, mondta Bandika, miközben beleszúrta a bolt ablakpárkányán pihenő konzervdoboz tetején sündisznó formájúra dagadt csikkhalomba a cigarettája végét, majd elindult a vasútállomás felé.

A szerző a Vasárnap munkatársa