Csinálj butaságot, kend az unióra!

Soha nem tudod, merről rúg beléd a bürokrácia – más nem juthat az eszükbe annak hallatán, hogy a hivatalos szervek önfeláldozó munkájának eredményeként ezentúl az új gépkocsit is külön ellenőrzésre kell vinni. Ahol megnézik rajta azt, amit előtte már a rendőrök is megnéztek. Az Európai Unió kívánja így, zengte az illetékes szóvivő a mindenre megfelelő receptet. Lassan ezt a jól fizetett propagandisták olyan rutinnal használják, mint egykoron a szocialista internacionalizmust. Az ilyen szóvivőknek azt üzenjük, hogy az unióban a kereskedők már az interneten intézik a gépkocsikkal kapcsolatos hivatalos ügyeket, s nem újabb és újabb hivatalokba kergetik a szerencsétlen polgárt. Azt a szóvivőt, aki az Európai Unió nevét hiábavalóan a szájára veszi, azonnali hatállyal el kellene bocsátani. A parlamenti képviselőknek és más hatalmaskodóknak pedig azt üzenjük, hogy a fizetésüket a polgárok terhelésének csökkentéséért kapják, nem pedig a szívatásukért. Mert ugye a katonaságon is eljött az idő, amikor a fiatal bakából öreg lett, és legtöbbjük számára ez a szívatás visszaadásának ideje lett. Márpedig nálunk is közeledik ez az idő, visszakaphatják ezt a politikusok a polgároktól. A pártközpontok már tervezik a küszöbön álló kampányokat, amikor is a politikusok újra kirajzanak a nép közé. Könnyen kellemetlen kérdésekkel szembesülhetnek és meglehet, hogy ehhez a rezzenéstelen ábrázat (magyarul fapofa) sem lesz elegendő. Nálunk a nép – a környező országok politikusainak nagy irigységére – szó nélkül tűrte az elmúlt éveket, kár most ilyen badarságokkal ingerelni, mint ez a gépkocsizás. Az illetékesek tavaly ilyenkor még nagy dilemmában voltak, hogy mennyit rakhatnak még a nép nyakába. Olyan érzésünk van, sajnos hamar felejtenek. Talán még idejében szólunk, hogy a pozsonyi fogadások közönségén kívül lakik még vagy ötmillió ember ebben az országban, akikre az intézkedéseik kiagyalása során gondolni illene. Egyetlen szerencsénk, hogy a hatalmi gépezetük továbbra is csikorog. ĺgy ha esetleg elfeledkezünk a többlet-regisztrációról, a rendőrök nem büntetnek meg bennünket. A politikusok ugyanis elfelejtkeztek az erre szolgáló jogszabályok megalkotásáról.

Az Európai Unió közben különféle bukfencekkel kezeli problémáit. A makrogazdasági mutatókat sikeresen leküzdötték, most a szolgáltatásokkal kínlódnak. Hiába, az unió népe nem annyira béketűrő, mint mi, így csak nagy vargabetűkkel lehet reformálni. Ivan Mikloš a napokban az egyik legolvasottabb gazdasági lapban ösztökélte őket nagyobb tempóra. Ebben tökéletesen igaza van, hiszen mi a jólét érdekében léptünk be hozzájuk, nem pedig valamiféle leszálló ág miatt. Egyben reméljük, legalább Mikloš becsüli a hazai polgárok béketűrését és odamondogat a fejüket újra felütő bürokratáknak.

Szintén a napokban kezdődött egy per, amely érdekes kísérleti léggömb lehet. Mit engedhet meg magának egy külföldi óriáskonszern a hazai munkásokkal szemben? E sorok írója nem nagyon szereti a szakszervezeteket és felfigyelt arra is, hogy a hazai vörös csúcsmenedzserek épp a napokban tüntettek európai társaikkal közösen Brüszszelben a szolgáltatóipar liberalizálása ellen. A rózsahegyi munkások viszont követeléseikkel a munkakörülmények javítását igyekeztek elérni, amire a nagyhatalmú külföldi cég 20 millió koronás pert varrt a nyakukba. Ez a hazai munkásjövedelmek ismeretében teljesen értelmetlen. A szakszervezeti bosszoknak ott kellene küzdeniük a barikádokon, nem pedig Brüsszelben a hazai kisvállalkozók ellen. Még szerencse, hogy külföldön valódi szakszervezetek működnek, így Németországból már érkezett segítség a számukra.