Csendtapasz

Faliújságtörvényt fogadott el tegnap a szlovák parlament. De nevezhetjük levelesláda-, esetleg szájkosártörvénynek is. Egyszerűen befogták a nyomtatott sajtó száját. Az új jogszabály arra kényszeríti a nyomtatott sajtót és a hírügynökségeket, hogy politikusi reakciókat közöljenek éjjel-nappal a lapok hasábjain. A tévedés lehetőségének markáns lehetetlenné tételét a sajtó- és szólásszabadság fölé helyezték. Megvonták az állampolgárok információjutáshoz való jogát azzal, hogy valódi, releváns információk helyett unalmas politikusok semmitmondó reakcióit kell közölniük a lapoknak fő helyen. Öncenzúrára kényszerítik az újságírókat, mert ezentúl mindig ott bujkál a kisördög a zsurnaliszta fejében, hogy jaj, csak nehogy megbántson valakit, vagy eleve kerülje azokat a témákat, amelyek problémákat okozhatnak. Azt akarják elérni a törvény megfogalmazói, hogy ne legyen többé takarításitender-botrány.

„Nyugodjanak meg, én nem fogok visszaélni a sajtótörvénnyel.” Ezt a mondatot a szlovák kormányfő mondta már régebben. De mit is mondott ezzel Robert Fico? Azt, hogy a tegnap elfogadott törvénnyel vissza lehet élni. Meg azt, hogy bár ő nem biztos, de mindenki más igen.

Még így, a módosításokkal együtt is nagyon rossz törvényt fogadott el a törvényhozás. És ne áltassuk magunkat: ha az ellenzéki javaslatok átmennek, a törvény akkor is sajtó- és szólásszabadság-ellenes maradt volna. A politikusnak ugyanis soha nem az az érdeke, hogy egy cikk igaz legyen, hanem az, hogy pozitívan állítsa be őt magát. S ha ez a mostani cikk június másodikán jelenne meg, 350 reakciót közölhetnénk rá: a politikusnak mindig az a célja, hogy egy cikk igaz legyen.

Az ellenzék a módosított sajtótörvény elfogadásától tette függővé, hogy megszavazza-e az EU alapdokumentumát, a Lisszaboni Szerződést. De a törvény brutális maradt. Hogy ebben a helyzetben mit tesz az ellenzék, egyértelmű: az SDKÚ nem szavazza meg a Lisszaboni Szerződést, a KDH soha nem is készült rá, az MKP viszont megsegíti a kormánykoalíciót. A Smer és az MKP számára is fontos a status quo, ami magyarra lefordítva az oktatási törvénytervezet nemzetiségellenes cikkelyeinek kihagyását jelenti, de ugyanígy fontos mindkét párt számára a Lisszaboni Szerződés is. Sima matematika: ez a kettő a közös nevező, az egyszerűsítés áldozata pedig a sajtótörvény lett. Az EBESZ meg a többi „harmadrangú” európai intézet figyelmeztetése ellenére.

Keserű a szánk íze. Tegnap korlátozták az egyik alapvető emberi jogot. Mi jön ezután?