Csehországi szlovák orvossors

A Cseh Orvosi Kamara szerint ugyanis elfogadhatatlan az eddigi csehországi gyakorlat, s megengedhetetlen különbséget tenni egy szlovákiai és, mondjuk, egy ukrajnai orvos között, mert egyaránt mindketten külföldiek. Ezért a Cseh Orvosi Kamara azt követeli, hogy ha egy szlovákiai orvos vezető tisztséget kíván betölteni valamilyen csehországi egészségügyi intézményben, akkor a csehekhez hasonlóan tízéves csehországi gyakorlatot kell bizonyítania. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a szlovákiai orvosi gyakorlatot egyenértékűnek tekintették a csehországival.

A Cseh Orvosi Kamara új álláspontjára az elmúlt napokban derült fény, amikor megakadályozta, hogy két szlovákiai orvos a morvaországi Přerov kórházában elfoglalja a pályázat által megszerzett vezető orvosi helyeket. A két szlovákiai orvos néhány héttel ezelőtt sikerrel szerepelt az intézmény által kiírt pályázaton; a bírálóbizottságban a kamara képviselője is jelen volt. A přerovi kórház vezetősége, valamint az Olmützi kerület orvosi tanácsa az eset kapcsán nyíltan a szlovákiai orvosok diszkriminációjáról, megkülönböztetéséről beszél.

„Két, magas képzettségű szakemberről van szó. A pályázaton való sikeres részvétel alapján egyikük a hematológiai és vértranszfúziós osztály, a másik pedig a fül-orr-gégészet vezető orvosa lett” – nyilatkozta újságíróknak Zdeněk Horák, a kórház igazgatója.

A Cseh Orvosi Kamara járási kirendeltsége azonban a két szlovákiai orvos kinevezését nem hajlandó elismerni. Alapvető okként azt jelölték meg, hogy egyikük sem rendelkezik tízéves csehországi szakmai gyakorlattal, amely az ilyen tisztségek betöltéséhez kötelező.

„Már tiltakozást nyújtottunk be a Cseh Orvosi Kamara országos vezetőségéhez. A járási kirendeltség álláspontját a szlovákiai orvosok egyértelmű megkülönböztetésének tekintjük” – szögezte le Horák. Számára az orvosi kamara véleményének váratlan megváltozása érthetetlen. Az egyik pályázat ugyanis alig két hónappal ezelőtt zajlott le, s akkor semmit sem szólt a kamara. A két szlovákiai orvos egyike pedig hat éven keresztül a břeclavi kórházban volt vezető orvos. „Nem tudom, hogyan lehet az, hogy ez eddig senkit sem zavart” – csodálkozik az igazgató.

David Rath, a Cseh Orvosi Kamara elnöke védelmébe vette a járási részleg álláspontját, mert szerinte helyes. Rath azt állítja: amíg Csehország nem tagja az Európai Uniónak, addig az az orvosok esetében a kétoldalú szerződések alapján csak a képzettséget és az attesztációt tudja elismerni, de a külföldi szakmai gyakorlatot nem. „Az orvosi kamarának nincs lehetősége ellenőrizni, hogy az érintett személy milyen feltételek között teljesítette más országban a szakmai gyakorlatot. És ebben az esetben mindegy, hogy szlovák vagy ukrán orvosról van szó. Hasonlóan járnak el velünk (csehekkel) szemben a nyugat-európai országok is” – jelentette ki Rath. Megjegyezte, hogy a kamara ezen hivatalos álláspontja már másfél éve érvényben van. „Nem most gondoltuk ki” – jegyezte meg. Arra a kérdésre, hogy akkor az orvosi kamara képviselője mindezt miért nem érvényesítette már a pályázat során, ahol benne volt a döntést meghozó testületben, Rath azt válaszolta, hogy valószínűleg leszavazták. A přerovi kórház igazgatója viszont mást állít. „Kezünkben van (a kamara képviselőjének) az írásos egyetértése és ajánlása. A szakmai körök is kedvezően nyilatkoztak az orvos felkészültségéről” – tette hozzá Horák.

A Cseh Orvosi Kamara elutasító álláspontja az Olmützi kerület egészségügyi felelősét is felbosszantotta. „A munkához való jog nemzetiségi alapon való korlátozásaként értékeljük ezt az ügyet. A képzés és az attesztáció elismerését Szlovákiával kétoldalú szerződés biztosítja. Úgy vélem, hogy a Cseh Orvosi Kamara önkényesen állított fel követelményeket“ – jelentette ki Josef Gerold. A kerület vezetése ezért jogorvoslásért és magyarázatért a prágai egészségügyi minisztériumhoz fordult. A tárca szóvivője, Mario Böhm azt mondta, hogy vitatható az orvosi kamara követelése a tízéves csehországi gyakorlatra vonatkozóan. Megjegyezte, hogy az orvosi kamara alapszabályaiban ugyan van egy ilyen feltétel, de az már nincs benne szó szerint, hogy a tízéves szakmai gyakorlatra csak Csehországban lehetne szert tenni. Leszögezte ugyanakkor, hogy a Cseh Orvosi Kamara döntéseibe a tárca nem szólhat bele. Az érintett orvosoknak így csak az a lehetőségük van, hogy az orvosi kamara felsőbb testületétől kérjenek jogorvoslást, vagy bíróság elé vigyék az ügyet.

Nem hivatalos vélemények szerint valószínűleg arról van szó, hogy a Cseh Orvosi Kamara így kíván védekezni a szlovákiai orvosok csehországi munkavállalása, illetve vezető pozíciókba való kerülésük ellen. Az utóbbi években ugyanis egyre több szlovákiai orvos talál munkát Csehországban, s nem egy esetben – ha rendkívül tehetséges személyekről van szó – ez természetesen veszélyezteti a hazai orvosok hivatali pozícióit is, ami nyilván nem igen tetszik nekik. A Cseh Orvosi Kamara pedig közismerten az állammal szemben is nagyon keményen fellép saját tagjai érdekeinek védelmében. Éles viták tárgya már hosszabb ideje a kamarának az a követelése, hogy az orvosok átlagfizetése – amely amúgy is duplája az országos átlagnak – az átlagbéreknek legalább a négyszerese legyen, illetve nyugat-európai szintre emelkedjen. A tárca ezt elutasítja, rámutatva, hogy a cseh átlagbérek sincsenek nyugat-európai szinten.