Csehországi katolikus offenzíva

Közismert, hogy nemigen vallásosak a csehek. Bár Európában másutt is visszaesés mutatkozik, a hívők számának csehországi csökkenése öreg kontinensünkön egyedülálló.

A vészharangot 2001 nyarán kongatták meg; akkor kiderült, hogy a február végi népszámláláson csak a lakosság 26 százaléka vallotta magát katolikusnak, hat százaléka pedig evangélikusnak; összességében 13 százalékkal kevesebben, mint 1991-ben. Tény és való: tíz év alatt a cseh katolikus egyház egymillió lelket veszített. Csak valamivel jobbak egy tavaly őszi felmérés eredményei: a megkérdezettek 35 százaléka vallotta azt, hogy hívő; öt százalékkal kevesebben, mint tíz évvel korábban. Évente legalább néhány esetben viszont csak a megkérdezettek 20 százaléka megy el templomba, korábban ez az arány 25 százalék volt. A lakosság több mint ötven százaléka azonban minden esetben ateistának minősítette magát. Az egyházi keresztelők, házasságkötések vagy temetések száma is gyors ütemben csökken. Tavaly például nem egészen 19 ezer újszülöttet kereszteltek meg, hat évvel ezelőtt még 23 ezret. Ezek tehát a tények, akár tetszik, akár nem. A szociológusok szerint a tendenciák a közeljövőben sem fognak megváltozni, így várható, hogy a katolikus egyház és a többi kisebb egyház társadalmi szerepe is tovább fog csökkenni. A cseh lakosság körében az egyháznak nincs jó neve, s a papság elöregedett, számos helyen pedig szlovák vagy lengyel papok szolgálnak. Külföldről sem igen lehet jó példát venni, mert az egyházzal általában más országokban is gondok vannak. Mindezek ellenére a cseh katolikus egyház azt tervezi, hogy nagyszabású ellentámadást indít, s megpróbálja megerősíteni helyzetét a társadalomban. Június 6-án a dél-morvaországi Velehrad búcsújáróhelyen egyhetes katolikus egyházi fórum kezdődik; ilyenre Csehországban legutóbb 143 évvel ezelőtt volt példa. A tanácskozásra egyházi személyiségeken kívül a katolikus hívők képviselői is meghívást kaptak. A legutolsó hasonló méretű, országos cseh katolikus egyházi tanácskozásra 1860-ban került sor. A fórum figyelmeztette a hívőket az akkori szocialista eszmék veszélyeire, a katolikusoknak megtiltotta más egyházak rendezvényeinek, istentiszteleteinek látogatását, s figyelmeztette a katolikusokat a más egyházak képviselőivel való barátkozás veszélyeire. Ezek a dolgok természetesen az adott korral vannak összefüggésben, ma nyilvánvalóan mások a követelmények, a problémák. A velehradi fórum központi témája egyértelműen annak keresése lesz, hogyan lehetne újra megerősíteni a katolikus egyház szerepét a társadalomban. A résztvevők átfogó szociológiai tanulmányokat és felméréseket kapnak kézhez, amelyek alapján megvitatják a helyzetet, s az összes egyházi kerület számára közös tervezetet dolgoznak ki annak érdekében, hogy a katolikus egyház jobban kommunikáljon a társadalommal, az emberekkel. A Cseh Katolikus Püspöki Konferencia hangsúlyozza, hogy nem cél, s nem is lenne reális, azonnali eredmények elérése. „Az egyháznak elsősorban azt az információs blokádot kell áttörnie, amelyet a volt kommunista rendszer alakított ki körülötte” – állítja a püspöki kar egyik képviselője. A közvélemény megszólítására számos elképzelés létezik. Pavel Ambros olmützi jezsuita szerzetes, a velehradi fórum rendezőbizottságának titkára elsősorban kulturális akciókra gondol, amelyek révén az egyház újra aktívabb párbeszédet kezdhetne az emberekkel. Jan Spousta szociológus, aki évek óta foglalkozik az egyházi kérdésekkel, viszont pesszimista, s nem jósol nagy jövőt a kezdeményezésnek. „Az Európában működő egyházak ma bizonyos értelemben annak a kereskedőnek a szerepében vannak, aki a szaharai sivatagban próbál irhabundát árulni. Ha az árukínálatát nem bővíti ki olyan dolgokkal, amelyekre az embereknek itt és most valóban szükségük van, amit értékelnek, akkor valószínűleg nem lesz nagy sikere” – jelentette ki Spousta a közelgő katolikus tanácskozás margójára. Hogy Csehországban mennyire nincs ma központi szerepe és komoly társadalmi súlya az egyháznak, azt a Prága és a Vatikán között megkötendő szerződés sorsa is bizonyítja. A szerződés szövegének véglegesítése először azért húzódott évekig, mert Prága nem volt hajlandó belefoglalni, hogy teljesíti a katolikus egyház kárpótlási kérelmeit. Amikor ez a megfogalmazás mindkét fél számára elfogadható formát kapott, a parlamentben merültek fel nehézségek. A képviselőház elhalasztotta a már két éve véglegesített dokumentum jóváhagyását, s a mai erőviszonyok közepette igencsak kétséges, hogy a honatyák a szerződést jóváhagynák, holott a rendszerváltás óta eltelt 13 év alatt szinte már minden kelet-európai volt kommunista ország rendezte hivatalos viszonyát Vatikánnal. A témával kapcsolatban kiegészítésként még megjegyzem, hogy a Csehországban, elsősorban Prágában élő maroknyi magyar katolikusnak minden hónap első vasárnapján van lehetősége anyanyelvű szentmisére, amelyet átlagban 20-30 ember látogat. Időnként Brünnben is tartanak magyar nyelvű szentmisét. A reformátusoknak hetente van istentiszteletük Prágában. Átlagban 15-20 személy vesz részt rajta.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?