Csehország: virágzó korrupció

A megvesztegetés, a jogtalan előnyökhöz jutás, esetleg egy ballépésnek, hibának az eltussolása szinte napirenden van Csehországban. Egy augusztus végén készített országos felmérés eredményeiből kiderült, hogy a lakosság 76 százalékának vannak tapasztalatai közvetlen környezetéből is a korrupcióval, megkérdezettek 52 százaléka pedig azt is bevallotta, hogy legalább egyszer már maga is megpróbált megvesztegetés útján bizonyos előnyökhöz jutni, vagy valamit gyorsabban, illetve soron kívül elintézni. „A felmérés eredménye – hasonlóan a más úton szerzett eddigi tapasztalatokhoz és ismeretekhez – egyértelműen jelzi, hogy a korrupció hatalmas társadalmi probléma. Az adatok megfelelnek a valóságnak” – állítja Jana Hamanová szociológus. Megjegyezte, hogy az „apró figyelmességek” (virág, egy üveg ital, kávé vagy csokoládé) átadását tapasztalatai szerint az emberek már nem is tekintik megvesztegetésnek.

Arra a kérdésre, hogy hol a leggyakoribb a megvesztegetés, a következő sorrend alakult ki: kórházak (26,5%), közlekedési rendőrség (14,8%), építésügyi hivatalok (8,7%), biztosítók (7,4%), adóhivatalok és műemlékvédelmi hivatalok (6%). A kórházakban például gyakran ezreket fizetnek ki egyesek azért, hogy meggyorsítsanak egy-egy műtétet, vagy más hasonló előnyhöz jussanak. „Való igaz, hogy számos műtétre hosszú ideig kell várni, s ezt természetesen mindenki a maga lehetőségei szerint megpróbálja meggyorsítani. Van, aki csak kér vagy követel, van, aki meg más utakat keres. Én is hallottam a megvesztegetésekről, de bizonyítékokról, a felelősek megbüntetéséről még soha” – nyilatkozta az egyik lapnak egy neve elhallgatását kérő kórházigazgató. Leszögezte, hogy még a kimondottan furcsa, gyanús esetekben is szinte lehetetlen a bizonyítékok beszerzése, mert mindkét fél hallgat, hiszen érthetően nem érdeke a nyilvánosság. Másrészt a társadalom is, bár kritizálja a jelenséget, nem kezeli „valami nagy bűnként” a szokványos megvesztegetéseket, hiszen valamilyen módon szinte mindenki érintett. És milyen összegeket kell, illetve szokás fizetni egy-egy esetben? A felmérés ezen a téren is érdekes eredményeket hozott. Az egyetemre vagy főiskolára való bejutás elintézéséért a megkérdezettek ismeretei szerint mintegy 15-20 ezer korona körül mozog az összeg, a kórházakban a különböző műtéti beavatkozások meggyorsításáért pedig általában tízezer koronát kell letenni. Hasonló összeget szokás adni a biztosítási ügyek kedvező elintézéséért is, míg az építkezési engedélyek kiadásának meggyorsítása vagy a kataszteri hivatalban való gyorsabb bejegyzés állítólag hatezerét elintézhető. A rendőröket, hogy elnézzék, vagy csak enyhébben ítéljék meg a szabálysértéseket, állítólag háromezer koronával lehet megvesztegetni. A hatóságok ugyan elismerik, hogy komoly problémáról van szó, de mindjárt azt is hozzáteszik, hogy a korrupció olyan jelenség, amely gyakorlatilag az egész világon létezik, s amely ellen rendkívül nehéz a harc. A cseh hatóságok ennek ellenére megpróbálnak nagyobb rendet teremteni a maguk háza táján. A közlekedési rendőrségnél most azzal próbálnak védekezni, hogy az intézkedő rendőrök már a közeljövőben a helyszínen nem fognak készpénzt átvenni az autósoktól, de azoknak később a hivatalban kell megfizetniük a kiszabott bírságot. A telekkönyvi hivatalokkal kapcsolatban pedig olyan döntés született országos szinten, hogy minden hivatalban az egyes elintézendő ügyek a beérkezés sorrendjében nyilvántartásba kerülnek, amely az interneten hozzáférhető lesz, s így aztán mindenki figyelemmel kísérheti, hogy nem előzte-e meg esetleg valaki. Nyilvánvaló, hogy az eddig említett esetekben, területeken – akár tetszik, akár nem – már, úgymond, megszokott, össznépi megvesztegetési játékról van szó, amely egyes vélemények szerint gyakorlatilag szinte kiirthatatlan. Ezért érthető, hogy a cseh közvélemény is sokkal keményebben ítéli meg, ítéli el azokat a korrupciós jelenségeket, amelyeket a politikai-gazdasági életben tapasztalni, s ahol nem az egyszerű emberek problémáiról, hanem milliókról, milliárdokról van szó. Sajnos, ezekből az esetekből is van bőven. Politikai szférában elsősorban a Jan Kavan külügyminisztersége idején a tárcánál történt zavaros ügyek kaptak nyilvánosságot. A sajtó szerint más területen a korrupció, illetve a visszaélés, leginkább az állami vagy a városi, községi pénzekből eszközölt beruházásoknál, megrendeléseknél dívik, s nemegyszer magas szintű helyi és országos politikusok, vállalkozók, személyiségek keveredne bele az ügyekbe. Mostanában például sok szó esik az egyik észak-morvaországi autópálya, a D–47-es megépítéséről. A pályázatot még Miloš Zeman kormánya idején egy izraeli cég nyerte el, holott az általa megépítendő kilométer a többszörösébe került volna az államnak, mint a konkurenciáé. Állítólag az is véletlen volt, hogy a cég ügyeit Csehországban a hadsereg hirtelen leszerelt egyik magas rangú parancsnoka intézte volna. Vladimír Špidla kormánya a pályázat eredményét azonban semmisnek nyilvánította, s a rendőrség megindította a vizsgálatokat. Eredményre, esetleg a felelősök megbüntetésére azonban senki sem számít. Túl nagy halakról van szó. Špidla egyébként nemrégiben, az államháztartási reform tervezetéről folytatott vitában, megígérte, hogy kormánya keményen fel fog lépni a korrupció ellen, mert az előbbihez hasonló esetek az államkasszának is hatalmas veszteségeket okoznak. A közvélemény azonban pesszimista: már Zeman idején is volt egy Tiszta Kezek akció, s lám, mit értünk el, mire mentünk vele...