Csehország keresi Havel utódát

Havel az önálló Csehország megalakulása óta (1993) ül a köztársasági elnöki bársonyszékben, ami két mandátumot jelent, így a hatályos törvények szerint már nem választható újra. A most 65 éves, szvetteres disszidensből lett nemzetközi hírű politikus, aki 1989-től 1992-ig Csehszlovákia elnöke is volt, februártól tehát akarva-akaratlan nyugdíjba megy. Utódjának kérdése hosszú ideig nem volt közéleti téma, holott az utóbbi években Havel is nyíltan kimondta, hogy ezt meg kellene vitatni, de valahogy senki sem tudott mit kezdeni vele. Nyilvánvaló ugyanis, hogy igen nehéz egy olyan személyiség méltó utódját megtalálni, aki a kelet-európai rendszerváltások egyik nagy jelképe. Bárki váltja fel is Havelt a Hradzsinban, szembesülnie kell ezzel a ténnyel. Havel ugyanis egészen rendkívüli körülmények, a szocialista társadalmi rendszer látványos összeomlása idején lett előbb Csehszlovákia, majd a szövetségi állam kettéosztása után Csehország államfője, s mindenki tudatosítja, hogy ez a helyzet már nem ismétlődik meg. Az új államfőnek ezért már eleve kevésbé lesz ilyen nimbusza, s már sokkal kevésbé lesz ilyen össznépi mandátuma, függetlenül attól, hogy a parlament vagy akár a lakosság válassza meg.

A hatályos törvények szerint a cseh államfőt a parlament választja meg, mégpedig egyszerű többséggel. Tekintettel erre a helyzetre, mindenki előtt világos, hogy a parlamenti erőviszonyok alapvető módon befolyásolják és meghatározzák az elnökválasztást. A kulisszák mögötti előzetes megegyezést csak az boríthatja fel, hogy az elnökválasztás titkos, tehát a pártok sosem lehetnek biztosak abban, hogy képviselőik tiszteletben tartják a megállapodást. A képviselőházban ma a kormánykoalíció és az ellenzék közötti erőviszonyok ráadásul igen kiegyensúlyozottak, így még egy-egy közös jelölt esetén sem lehetne tudni, hogy biztosan megkapja-e a szükséges többséget. Jelenleg azonban az egyik oldalnak sincs közös jelöltje, csak az egyes pártoknak, s ez azt jelzi, hogy a választás első fordulójában senkinek sincs nagy esélye a sikerre. Vladimír Špidla kormányfő, a legnagyobb kormányerő, a szociáldemokrata párt vezetője nem véletlenül nyilatkozta, hogy szerinte a második fordulót érintő politikai alkuk lesznek a döntőek. Beleszólhat az eredménybe még a szenátus is, amelyben az erőviszonyok az október végi, november eleji részleges választáskor módosulnak. A 81 tagú testület egyharmada újul ugyanis meg. A szenátusi választás után pedig már véglegesen kialakulnak azok az erőviszonyok, amelyek kö-zepette várhatóan januárban az államfőválasztás lezajlik.

Szóba került még az alkotmány módosítása is, hogy lehetővé váljon az államfő közvetlen megválasztása. Erről ugyan már hosszabb ideje beszélnek, ennek ellenére ma sem tűnik nagyon reálisnak, sem lehetségesnek, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt módosuljon az alkotmány, s megvalósuljon a közvetlen elnökválasztás. Másrészt a közvetlen választás nyilván az egyes jelöltek esélyeit is módosítaná, s kivenné a pártok kezéből a döntést. Ez pedig nem minden meghatározó politikai erőnek érdeke. Jól példázza ezt a most kialakult újabb vita. Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt, amelynek vezetősége Václav Klaus pártelnököt nevezte meg államfőjelöltként, egyben azt is jelezte, hogy megpróbálja megvalósítani a közvetlen elnökválasztást. A párt novemberben terjeszti be javaslatát a parlamentnek, amely ezt csak gyorsított eljárásban tudná úgy elfogadni, hogy a módosított szabályok január elsején életbe léphessenek. A párt nem titkolja, hogy bár korábban élesen ellenezte a közvetlen elnökválasztást, most álláspontot változtatott és támogatja, mert ebben az esetben megnőnek Klaus esélyei, amelyek a parlamentben nem túl rózsásak. A Mladá fronta Dnes tegnapi számában közölt felmérésből is kitűnik, hogy közvetlen választás esetén Klausnak van a ma ismert jelöltek közül a legnagyobb támogatottsága, mégpedig 27,6 százalékos. Őt követi a kereszténydemokrata Petr Pithart 21,4 és a szociáldemokrata Otakar Motejl 19,9 százalékkal. Špidla ezért azonnal igyekezett kijelenteni: bár pártja szintén híve a közvetlen elnökválasztásnak, kockázatos dolog most megváltoztatni a szabályokat, mert megtörténhet, hogy Csehország elnök nélkül marad, ami az uniós csatlakozás idejét tekintve igen kellemetlen lehetne. A szociáldemokrácia ezért most még a régi szabályok szerint – tehát a parlament által – kívánja megválasztani Havel utódját, s csak azután módosítani az alkotmányt. Špidla nagyon jól tudja, bár egészen hangosan nem mondja ki, hogy a parlamenti választás jelenleg pártjának mint a legbefolyásosabb parlamenti erőnek kedvez, ezért a változtatást most nem fogja támogatni.

A parlamenti pártok többé-kevésbé már megnevezték a jelölteket. A kormányzó szociáldemokraták úgy döntöttek, hogy október végén előválasztást tartanak – ez azonban nyitva lesz a pártonkívüliek számára is. Négy személy száll ringbe: Miloš Zeman volt kormányfő-pártelnök, Jaroslav Bureš volt igazságügy-miniszter, Otakar Motejl emberi jogi biztos és Martin Potůček, a Károly Egyetem tanára. Megfigyelők szerint Zemannak és Motejlnek vannak a legjobb kilátásai. A Kereszténydemokrata Unió – Csehszlovák Néppárt jelöltje Petr Pithart, a szenátus elnöke. A legkisebb koalíciós erő-nek, a Szabadság Unió–Demokratikus Uniónak nincs még saját jelöltje. A párt közös koalíciós embert szeretne, illetve jelezte, hogy esetleg Pithartot támogatná. Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt jelöltje, Václav Klaus éppen a napokban jelentette be, hogy a pártelnöki tisztségért már nem indul, mert inkább államfő szeretne lenni. A polgári demokraták vezére 12 év után kívánja átadni a karmesteri pálcát pártjában valaki másnak. Esélyei az államfői poszt elnyerésére egyesek szerint nagyok, mások szerint csekélyek. Jelez valamit az is, hogy Špidla kijelentette: az, hogy pártja esetleg Klaust támogatná, nem tartozik a reális lehetőségek közé. A kommunisták jelöltje Miroslav Kříženecký; a volt katonai ügyésznek nincsenek nagy esélyei. Csehországban többségi vélemény, hogy Havel utódjaként az fog a Hradzsinba bejutni, aki megszerzi a szociáldemokraták támogatását. Az viszont nem biztos, hogy ez éppen a jelenlegi négy szocdem jelölt közül kerül ki. A koalíciós szerződés ugyanis nem vonatkozik az államfőválasztásra, ezért, úgymond, szabad a gazda, s bármiféle új megállapodás, alku elképzelhető. Tekintettel arra, hogy a parlamenti erőviszonyok igen szorosak, azt sem lehet kizárni, hogy minden nyilatkozat ellenére is Csehország egy időre új államfő nélkül marad.

Havel már több ízben is elmondta, hogy nyugalomba vonulása után írni szeretne: valamiféle emlékiratokat, politikai „végrendeletet”, valamint színdarabokat. Nyugalomba vonulása – még ha megroppant egészsége miatt erre valóban nagy szüksége lenne is – azonban nem olyan biztos. Felröppent már néhány olyan vélemény is, hogy a világban rendkívüli nagy tekintélynek, elismerésnek örvendő, filozofáló hajlamú író-politikus esetleg valamiféle nemzetközi szerepet vállalna, kapna. Mindezek azonban jelenleg még csak találgatások. Február elejéig Havel még a Hradzsin ura. Csehországnak pedig addig meg kell találnia utódját.