Csehország is csatlakozik

Az uniós csatlakozás előnyeiről és hátrányairól ugyanis már évek óta széleskörű, s aránylag konkrét – a magyarországi és a szlovákiai vitáktól részben eltérő, nem a napi pártpolitika érdekei által befolyásolt – eszmecserék folynak, így ennek következtében érdekei mentén a cseh társadalom is megoszlik, amit teljesen természetesnek kell tekinteni. Illusztrációul két példát említenék. Az egyik a jobboldali Polgári Demokratikus Párt (ODS). Bár Klaus pártját euroszkeptikusnak szokás minősíteni, mert kritikusan szemléli az unió mai működését, s a párt néhány ismert és vezető személyisége előre jelezte, hogy ő nemmel fog voksolni, mégis híveik mintegy 90 százalékban igennel szavazott, mert az ODS, kifogásai ellenére mégis egyértelműen Európa-párti tömörülés. A másik példát Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) szolgáltatta. Bár hivatalosan a pártvezetés azt tanácsolta a tagoknak, hogy utasítsák el a csatlakozást, a hívek mintegy 40 százaléka mégis igent mondott. Köztük szintén vezető pártpolitikusok is voltak. A polgári demokratáktól eltérően a kommunisták érvei inkább politikaiak voltak, és sokban hasonlítottak a magyarországi kampány során a Fidesz által használt érveléshez: veszélyben nemzeti érdekeink, szuverenitásunk, nem vagyunk eléggé felkészülve, a kormányzat rossz csatlakozási feltételekben egyezett meg. Mindebből azonban jól látszik az is, hogy az Európai Unióhoz fűződő viszony Csehországban – szerencsére – semmiképpen sem esett teljes mértékben prédájául a pártpolitikai küzdelmeknek. Jellemző volt a pártelnökök vasárnapi televíziós vitája is, amelyből hiányzott a felesleges konfrontáció, jelen volt az országért való együttgondolkodás, holott mindenki tudatosította, hogy az uniós népszavazás mindenképpen sokkal inkább belpolitikai, mint külpolitikai kérdés. A pártvezetők egyetértettek abban, hogy most félre kell tenni a vitákat, a referendumban a választók döntöttek, s most a politikusok kötelessége a jövővel foglalkozni.

Nem véletlenül hangsúlyozta Vladimír Špidla kormányfő: „Csehország öntudatos és szuverén tagja lesz az Európai Uniónak, amely képes befolyásolni a közös döntéseket, s részt venni azok megvalósításában.” A kormányfő hangsúlyozta, hogy a döntés történelmi jelentőségű. „Sorsdöntő kérdésről született döntés. Ez a döntés egyértelmű és nyilvánvaló: igent mondtunk” – szögezte le.

Prágai megfigyelők szerint a népszavazás eredménye a kormánykoalíció pozícióját is erősíti. Bár Csehország európai uniós tagsága előtt most már minden akadály elhárult, az még nem biztos, hogy az országot éppen a Špidla-kormány fogja bevezetni Európába. Špidla szombaton délután megerősítette korábbi kijelentését, hogy amennyiben a parlament nem szavazza meg a kormány által kidolgozott pénzügyi reformot, tehát az államháztartás kiadásainak csökkentését, lemond tisztségéről, ami egyben a kabinet lemondását is jelentené. „Kötelességem, hogy ebbe (a reformba) mindent beleadjak. Ebből az is következik, hogyha a reform nem lesz sikeres, akkor le kell vonnom a következményeket” – mondta Špidla a Právo című baloldali-liberális lap tudósítójának. Megfigyelők egyetértenek abban, hogy a tervezett reformot sokkal nehezebb lesz „eladni” a lakosságnak, a választóknak, mint az uniós csatlakozást. Azt is látni kell, hogy az uniós csatlakozást a Špidla-kormányzat legfőbb feladatának minősítette. Nem kizárt, hogy a csatlakozás elérése után a koalícióban is nagyobb mértékben megjelenhetnek az egyes problémákhoz való konkrét hozzáállások közötti különbségek. Most ugyanis már erőteljesen megjelennek az egyes csoportok érdekei közti kisebb-nagyobb eltérések.

A miniszterelnök azt várja, hogy Csehország csatlakozása után az Európai Unióhoz tovább javulnak az ország szomszédsági és regionális kapcsolatai is. Több politikus azt is megjegyezte, hogy Prága továbbra is fenn kívánja tartani a visegrádi együttműködést.

Cyril Svoboda külügyminiszter az egész ország sikerének minősítette a népszavazás eredményét. „Nagy örömömre szolgál, hogy az önkéntes részvétel ilyen magas volt. A tét is hatalmas volt, hiszen a népszavazás eredménye évtizedekre meghatározza Csehország sorsát” – mondta újságíróknak Svoboda. A részvétellel a cseh politikusok lényegében elégedettek, hiszen az 55 százalék, alig három százalékkal maradt alatta a tavalyi képviselőházi választásokon elért 58 százaléknak, s magasan túlszárnyalja a szenátusi választáson szokásos mintegy 35 százalékot. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az uniós népszavazáson ennél alacsonyabb érdeklődés csak Szlovákiában (52%) és Magyarországon volt (46 %). Csehország történelmében ez volt az első népszavazás, s általános a vélemény, hogy az emberek méltányolták: végre minket is megkérdeznek. Mindezek ellenére tudni kell, hogy Csehországban továbbra sincs általános népszavazási törvény, s az, amely szerint a mostani referendum lezajlott, csak erre az egyedi esetre készült. Helyi népszavazások azonban voltak, s vannak is.

A cseh népszavazáson megdőlt az a mítosz is, hogy a falu, a vidék, a jórészt mezőgazdasági termeléssel valamilyen módon összekötött emberek kevésbé fogják támogatni az uniós csatlakozást, mint a városiak, mert számukra ez a dolog állítólag kedvezőtlen. Nos, nem így történt, a városokban a szavazók 78, míg a falvakban a lakosság 75 százaléka mondott igent, ami kiegyensúlyozott eredménynek tekinthető. Szó szerinti meglepetés azonban, hogy a nyugdíjasok a diákok, a fiatalok mögött a második olyan korcsoport volt, amely a leginkább támogatta a csatlakozást. Korábban ugyanis minden felmérés azt jelezte, hogy az idősebbek inkább a csatlakozás ellen lesznek, hiszen nekik már állítólag mindegy, sőt az uniós tagság számukra nem hoz semmit. Nyilatkozataikból kiderült, hogy az idősebbek – bizonyára tapasztalataik alapján – sokkal inkább tekintettek a jövőbe, gondoltak gyermekeik perspektívájára, mint a középkorosztály, amely a legkevésbé támogatta a csatlakozást. A különbség nem volt nagy, de azért volt. A 30-50 év közöttieknek valószínűleg nem az unióval van bajuk, inkább tán azzal, hogy éppen ők azok, akiknek egészen konkrétan alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez, s ez bizony nem megy könnyen, s az ember természetes módon aggódik a részben ismeretlen jövő miatt. A konkurencia az unióban nyilvánvalóan hatalmas, s helytállni nem lesz könnyű. A népszavazás eredményét összegezve a kormányfő külön kiemelte azt a tényt, hogy a különbségek az egyes társadalmi csoportok, régiók között kisebbek voltak a vártnál, s ezt a jövő szempontjából nagyon kedvező, jó eredménynek minősítette.