Csapataink, szokás szerint, harcban állnak

Az EU motivációja az, hogy vezetői úgy érzik, Magyarország szándékosan távolodik a közös alapértékektől, ez pedig elfogadhatatlan Brüsszel számára.Orbán olyannyira előszeretettel használja a háborús retorikát, hogy a „küzdelmek” sora egymással összefolyik – beleértve az árvizet –, permanens háború érzetét keltve az ország lakosaiban. Ezt a háborút a Fidesz mindig újradefiniálja, de általában a függetlenségért, a gyarmatosítás ellenében folytatott küzdelemként jelenik meg. Az ellenfél nem más, mint a külföldi nagytőke, azaz a multik, bankok, befektetők, a Bilderberg-csoport. Az EU és a hazai ellenzék ezek strómanjaként jelenik meg. Az embernek olyan érzése van e narratívával kapcsolatban, mint a „terror elleni háború” kapcsán. A motiváció ott is, itt is a rendkívüli állapot érzetének keltése a lakosságban, ami lehetővé teszi, hogy a kormány kivonja magát a szokásos morális és procedurális eljárások hatálya alól, és a „helyzet van!” logikáját követve azonnal és radikálisan lépjen fel. Orbán egy permanens háború tábornokának szerepében tünteti fel magát, aki népét védi a gaz ellenséggel szemben. A valóság azonban ennél jóval prózaibb. Senki sem támadja Magyarországot, különösen nem a magyar népet. Egyszerűen arról van szó, hogy Magyarország saját lakosságának akaratából tagságot vállalt egy klubban, s a tagság bizonyos követelmények teljesítésével jár. Az ország jelenlegi kormánya azonban nem érzi kényelmesnek ezeket a kereteket, ezért mindamellett, hogy hatalmas összegeket hív le az uniós alapokból, annak a közös értékekre vonatkozó koncepcióit nem hajlandó magára érvényesként elfogadni. A dolog poénja az, hogy Orbán Viktor és környezete egy pillanatig sem gondolja, hogy a gyarmatosításellenes háború valóban létezik. Orbán tapasztalt politikusként pontosan érti az EU motivációit, csak éppen nem akarja, hogy Brüsszel korlátozza a cselekvési terét. Ő a saját vízióját követi arról, hogyan kellene egy országnak kinézni, akkor is, ha az ellentétes Európa múltbeli örökségével és közös jövőképével. Orbán nyilván úgy gondolja, hogy Magyarország sikeressége majd arra a belátásra bírja az EU-t, hogy ő és kormánya valójában nem a forgalommal szemben haladó ámokfutók, hanem próféták voltak. Ehhez persze idő kell, potenciálisan még pár kormányzati ciklus. Ehhez pedig társadalmi támogatottságot kell teremteni. Itt jön a képbe a háborús retorika: a magyarellenes multik/bankárok/EU fő szövetségese a hazaáruló baloldal, amelynek egyetlen motivációja külföldi kitartóik kiszolgálása. A nemzetközi bal összeesküvése hasznos keret ahhoz, hogy a Fidesz elriassza a saját kormánya elégtelen gazdasági teljesítménye miatt az ellenzékre szavazást fontolgató korábbi híveit a baloldaltól. Az, hogy a szavazók közben lassan négy éve azt érezhetik, támadják őket, és hogy ez mentális torzulásokat okoz a magyarok EU-képében, jól láthatóan megfizethető árnak tűnik a Fidesz számára, saját politikai túléléséért.