Csak túléljük jó egészségben!

Az infláció, valamint a gyógyszerek, a segédeszközök, a műszerek világpiaci árának évi 10–15 százalékos növekedése miatt ennek az összegnek a valódi értéke jóval kevesebb lesz. Nem csoda, hogy ezért a miniszteri bársonyszékért a koalíció tagjai nemigen tülekedtek. A Schuster-ügy kapcsán két éve lemondatott Šagát szavait idézve: „Ez a szék a latrina és az villamos szék keveréke...”

Rudolf Zajac miniszter úr átfogó reformokat ígér. Tervezett lépéseinek hatását mindenki megérzi majd: a páciens, az egészségügyi személyzet, a biztosítók és a szállítók egyaránt. Szavait szerint „kevesebb pénzért kevesebb zene dukál”. Rövidesen be is jelentette: a kórházi ellátáshoz hozzá kell járulnunk – azaz fizetnünk kell a kosztért és a kvártélyért –, a receptre felírt gyógyszereket sem adják ki ingyen, a betegszállításért is fizetnünk kell. De a java még csak most következik!

Júniusban egy gyógyszergyártó szövetség konferenciáján a választási harcra készülő pártok szakértői mondták el elképzeléseiket az egészségügy reformjáról. Sajnos, az MKP meghívott egészségügyi szakembere, Ferkó Barnabás nem jelent meg. Az egyedülálló fórumon a résztvevők hasonló megoldásokat javasoltak a megadott témákban függetlenül attól, melyik párthoz tartoztak. Megnyilatkozásaikban csak árnyalatnyi különbségek voltak. Mindannyian felismerték az egészségügy betegségeit, megállapították, hogy az ágazat a vég felé közeledik, és a reform létkérdéssé vált.

A múltban a szlovák sajtó gyakran bírálta az MKP-t, hogy csak a saját célkitűzéseivel foglalkozik, az általános társadalmi problémákkal alig. Ez sajnos az egészségügyre is vonatkozott, mivel a pártnak erre a területre nem volt befolyása. A parlament egészségügyi bizottságában egyetlen képviselője volt, a minisztériumban, a különböző tanácsadói testületekben, az egészségbiztosítók felügyelőtanácsában egy sem. Ez az arány az új kormány megalakulása után sem változott. Az MKP mégis kulcsszerepet játszhat az egészségügyi reformok ellenőrzésében. Ugyan újra csak egy képviselőnk lesz a parlament egészségügyi bizottságában, mely a miniszter szakmai felügyeletéért és az egészségügyi törvények szakszerűségéért felelős, de ez az egy hely lehet a mérleg nyelve: ebben a bizottságban ugyanis hat kormánypárti és öt ellenzéki képviselő foglal helyet.

Az elmúlt megbízatási időszakban gyakran fogadtak el a szakemberek által elvetett, más törvényekkel, sőt az alkotmánnyal ütköző rossz egészségügyi törvényeket. Ezeket most rendre újra kell fogalmazni. A Rudolf Zajac által elképzelt reformok általában jók, még ha bevezetésük fájdalmas lesz is. De szavait idézve: „Ma már nem tudjuk biztosítani az életmentő onkológiai, kardiológiai, traumatológiai ellátást.” Ez egyenes beszéd. Magyarra fordítva: az utóbbi években sokszor követelt életet a nem elérhető kezelés hiánya, mára reménytelenné vált a helyzet. Az előző miniszterek mindegyike váltig állította, minden beteg megkapta azt, amire szüksége volt. Az egészségügyi dolgozók a megmondhatói, hogy ez csak ámítás volt, a társadalom „nyugalma” érdekében. Tehát nem a mostani miniszter szeszélye miatt fog kelleni a zsebünkbe nyúlnunk és sok egészségügyi dolgozónknak az utcára kerülnie, hanem az előző vezetés hamis nemtörődömsége miatt. A teljes összeomlás elkerülésére sok népszerűtlen intézkedést kell bevezetni, sok új törvényt elfogadni. A parlament egészségügyi bizottságában Bastrnák Tibornak és szakmai csapatának lesz a feladatat a reformtörvények finomítása, hogy a végső megoldás lehetőleg ne legyen túl fájdalmas. Szükségük lesz az MKP vezetőségének és parlamenti klubjának támogatásra. Az MKP már nem bújhat ki a felelősség alól, viszont fejetlenül sem támogathatja az egészségügyi minisztériumból minden javaslatát. Az egészségügy kérdése pártoktól független.

A nagy- (halálos) beteg egészségügy talán még megmenthető. Egyik párt sem tudott fájdalommentes gyógymódot javasolni. A miniszter szerint a kezelés egy-két évig tart. Csak túléljük jó egészségben!

A szerző farmakológus