Csak rubel és semmi más

Ez akár korán elsütött áprilisi tréfának is tűnhetett, de az orosz elnök teljesen komolyan gondolta. Mivel jelenleg az egész Európai Unió rajta van a barátságtalan országok listáján, a döntés nagy vihart kavart Európa-szerte, az eredeti változat ugyanis úgy hangzott, hogy azok, akik nem hajlandók rubelben fizetni, megszegik a szerződést, és ennek megfelelően nem kapnak gázt.

Ezen a ponton úgy tűnt, hogy Oroszország pattanásig feszíti a húrt, és döntéskényszerbe hozza az orosz földgáztól függő európai kormányokat. Az orosz eltökéltség azonban csak pár óráig tartott ki, a Kreml ugyanis közölte, hogy a rubelre történő átállás fokozatos lesz, és Oroszország mindenképpen tartani fogja magát szerződéses kötelezettségeihez. A feszültség azonban igazán csak április elsején csökkent, amikor az előzetes fenyegetőzés ellenére az orosz földgáz továbbra is áramlott Európába.

Mivel a rubelben való fizetésnek gazdaságilag nem sok értelme van, folyik a vita, mi is volt Putyin igazi célja ezzel a lépéssel. A legjobban talán egy próbaként értelmezhető az egész, mellyel Oroszország az EU összetartását akarta lemérni. Mivel az európai kormányok egységesen elutasították a rubelben való fizetést, az orosz kormány visszakozott, és a nyugati partnereknek megküldött részletek szerint az orosz fenyegetés blöffnek tűnik. A valóság az, hogy az európai üzleti partnerek továbbra is euróban fizethetnek a Gazprombankban nyitott speciális számlára, melyet a bank rubelre vált, és elhelyezi a Gazprom rubelben vezetett számláján. Igy valójában Oroszország tartotta magát a szerződéses feltételekhez, de azt is kijelentheti, hogy a földgázért történő fizetés rubelben történt.

Ennek ellenére nagyon fontos, hogy az uniós kormányok továbbra is fenntartsák egységüket, és egyhangúan utasítsák el a rubelben való fizetést. Ennek fényében szerencsétlen volt Richard Sulík gazdasági miniszter kijelentése, hogy ha rubelben kell fizetni, akkor Szlovákia rubelben fog. Nem ez az első eset, hogy Sulík nem igazán gondolja át mondanivalóját, de most nagyon érzékeny témában történt a baki. A közös uniós álláspont szerint rubelről szó sem lehet, ezt szinte azonnal Eduard Heger szlovák kormányfő is megerősítette. A kár azonban már megtörtént, az orosz állami propagandagépezet nagy teret adott Sulík kijelentésének.

Annak ellenére, hogy továbbra is jön a földgáz Oroszországból, a gázcsap elzárása Damoklész kardjaként lebeg Európa feje felett. Most már mindenkinek látnia kell, hogy Putyinban nem lehet megbízni, mert a geopolitikai játszmájában kész minden eszközt felhasználni céljai elérésére. Az EU-nak ezért össze kell tartania, és közben komolyan kell készülnie arra az eshetőségre, hogy bármikor leállhat az orosz földgázszállítás.

Egyes elemzők szerint erre már májusban sor kerülhet, ugyanis most volna a megfelelő pillanat arra, hogy Oroszország teljesen feltöltse a tél után üresen álló saját hatalmas gáztárolóhelyeit. Nyilvánvaló, hogy a szállítások leállítása Moszkva szempontjából is irracionális lépés lenne, mellyel az orosz kormány több évtizede építgetett kereskedelmi kapcsolatokat tenne tönkre. Attól tartok azonban, hogy Putyin jó ideje elhagyta a racionalitás tartományát.