Az amerikai–kínai „kereskedelmi háború” tulajdonképpen félrevezető elnevezés, hiszen éppen a háborút elkerülő megoldásról van szó. Ez a gazdasági szankció.

Európa minden határán rezeg a léc. Arról, hogy a Földközi-tengeren mi zajlik, régóta beszélünk. A menekültválság, a török NATO-tagság, a tenger felügyelete rendre előkerül. Mostanában még Gibraltár is fel-felbukkan a lapokban, hiszen a brexit miatt felmerült, hogy a spanyolok „visszakérnék”.

Mozgalmas uniós napokon van túl a magyar kormányfő. Voltak sikerei, mint a magyar kormány biztosjelöltje, Várhelyi Olivér megerősítése az Európai Parlament külügyi szakbizottságában. Ám az Európai Néppárt új elnöke, Donald Tusk színre lépése valószínűleg nem jó hír számára.

Lassan megszoktuk ezt a diplomáciai mutatványt: Budapesten járt menetrendszerű éves találkozóján az orosz elnök.

Miközben az európai biztosjelöltek meghallgatása zajlott, egy másik épületben, nem messze az Európai Parlamenttől az integráció jövőjét jóval nyíltabban vitatták meg Brüsszelben.

Politikai jóslat erkölcsi alapon nem működik, csakis a szembenálló felek érdekei és ereje alapján. Példa erre a magyar EU-biztos személye és jelölése.

Az elmúlt három évhez viszonyítva eseményszegény augusztus után újraindult a brexitkerék.

Júniusban az Európai Unió még nagy győzelemként mutatta be a Mercosur országokkal aláírt szabadkereskedelmi szerződést.

Tovább lángol két pont Európa politikai térképén: Róma és London.

Volodimir Zelenszkij történelmet írt a júliusi előrehozott parlamenti választáson.

Mi a helyzet ma a „diktatúrázással” Európában?

Ursula von der Leyen: az utóbbi napokban az a név dominált a brüsszeli szalagcímekben.

Ok és következmény is a visegrádi országok „sikere”.

Indulhat az uniós integráció mélyítése, a következő kör.

Csak érdekei, vagy értékei is vannak a politikának, kérdezhetjük, miután a magyar kormány, amely oly sokszor beszél a nemzeti érdekek képviseletéről, megvétózta a szén-dioxid-kibocsátást radikálisan csökkentésére vonatkozó uniós elképzelést.