Csak a nácik hiányoztak?

A napok óta Pavol Ruskóval ijesztgető újságcímoldalakon a hétfői szlovák nemzeti ünnepet követően, már a Katrina elnevezésű New Orleansot közvetlenül fenyegető hurrikán meg néhány tucat nácikra emlékeztető gyerek hódít. Utóbbiak Zólyomban promenádoztak, a néhai fasiszta szlovák államot éltetve, fáklyával a kézben. A meglehetősen hisztérikusnak tűnő hölgynek, mármint Katrinának nyilván nem lehetett beszólni, hogy álljon meg a fáklyásmenet. Kár! Az újfasiszta csőcselék fáklyásmenetét viszont mindenképpen meg kellett volna állítani, mivel esetükben a legkevésbé sincs szó normális emberi léptéket meghaladó természeti katasztrófáról. Kár, hogy ez nem történt meg!

Egyelőre tehát csak a volt gazdasági miniszter az, akinek tényleg befellegzett itt. Hurrikánszerű politikai és gazdasági ámokfutásának ugyanis tényleg vége szakadni látszik. Akkor is, ha mintegy utolsó dobásként, ifjúkommunista múltjából előkotorászott receptek alapján nyúlkál új kreatúrák után. Lásd, pártja(?), az ANO besztercebányai Országos Tanácsa előtti, múlt heti történéseket. Amidőn Pavol Rusko az őt dicsőítő transzparansek erdejében pózolt. Az sem nagyon segíthet már rajta, sőt, hogy eddigi bástyája, a gazdasági minisztérium számítógéprendszerének adatai úgy elillantak egyszeriben, mintha elfújta volna őket valami forgószél... ĺgy van ez rendjén, hiszen a gazembereknek nem szabad az égig nőni...

Sejthető, mit szoktak álmodni a fasizmussal kokettálók. Van ugyanis garmadával személyes és történelmi tapasztalat arra nézvést, mit jelent, ha egy-egy vezérközpontú, nemzet- és küldetéstudattal túlfűtött, fajelméleteken és egyéb, a legutolsó ganajrakásra való téveszméken csüngő ostoba individuum eléri, akár az embermagasságot is... A híradások tanúsága szerint Zólyomban effélék, azaz emberszabásúak meneteltek a sötétben. Illetve visszafelé – a sötétbe...! Ők ugyan egyelőre még szintén nem nőhettek az égig, viszont nyilván növésben vannak. Ha már mostanában egyre többször merészkedhetnek elő büntetlenül, sőt dalolva. Azokból a taszító csatornákból, amelyekbe Auschwitz után visszaszorultak! Minimum el kellene hát gondolkodni. A közéleti mandátumokra ácsingózó politikusoktól kezdve, a gazdasági gurukon át a legeslegutolsó mezei állampolgárig, mindenkinek. Akkor is, ha jellemzően valamennyien a saját keresztünket véljük mindig a legeslegnehezebbnek. Ellenkező esetben ismét könnyen előfordulhat, hogy a fától nem látszik majd az erdő, és fordítva. Égig nőhet megint a gyom. Kivált, ha egy ilyen zólyomi jelenést abszolváló, éretlen taknyosokból álló csürhének gimnáziumi tanár(!?) vezényelhet. Az ilyen ugyanis nagyságrenddel veszélyesebb lehet, mint egy Pavol Rusko vagy akár Katrina, a hurrikán. Főként, ha az utcáról visszamehet a katedrára...