Bűnbakhajsza

Hivatalosan ugyan hátravan még néhány nap a választási kampány kezdetéig, ám nyilvánvalóan hónapok óta folyik már a lehetséges választók agyának mosása. Félreértés ne essék, egyáltalán nem kell és nem is szabad rossz néven venni, hogy egy szabad társadalomban a propaganda, divatosabb kifejezéssel élve, a „píár” minden lehetséges eszközét latba vetve próbálják befolyásolni gyakorló politikusok és az uborkafára tartó politikusjelöltek a közvéleményt. Az is belefér, hogy vannak, akik meztelen seggeket mutogatnak, mások mézesmadzagokkal hadonásznak, a továbbiak pedig kígyót-békát hordanak össze vélt és valós választási ellenfeleikről. A közhelyekkel szólva, tehát megállapítható, megint csak nincsen semmi új a nap alatt, és a politikusok közül újra nem képes átlépni a saját árnyékát senki... Van azonban mégis némi szokatlan, keményebb ítélettel élve, egy meglehetősen ostoba, majdhogynem érthetetlen felhangja ennek a tülekedésnek. Mégpediglen az, hogy az egyes politikai pártok szószólói, szinte kivétel nélkül, úgy rontottak s rontanak folyamatosan Dzrurindára, a jelenleg hivatalban levő kormányfőre, mintha e szerencsétlen ország népe minden bújának-bajának kizárólag ő lenne az okozója. ĺgy szokott ez persze lenni, a választások előtt a balhék nagy részét az épp leköszönőben levő kormányok nyakába varrja az aktuális ellenzék. Az azonban meglehetősen fals és – enyhén szólva – nem egészen elegáns magatartás, hogy az adott kormánykoalíció tagpártjai is kritikátlanul beállnak az ellenzék soraiba, mintha az elmúlt négy évben a pályaszélről szemlélték volna a történéseket. Sőt, némelyek, mármint a koalíciós pártok egyes szónokai minden bizonnyal akár egy képzeletbeli távköpködési versenyt is megnyernének az egyébként törvényszerűen arrogáns ellenzékkel szemben. Szóval, valami nincs itt rendben az egyes csúcspolitikusok fejében. Mindezt pedig tetézi a sajtó embereinek hasonló magatartása. Sajnos, nemcsak az ellenzéki sajtómamelukokról van szó, hanem szinte valamennyi közvélemény-formáló médiumra vonatkozik ez a verdikt. Mármost, félreértés ne essék, nem azt kell persze elvárni az szóban forgó kommentátoroktól, hogy az ismert szállóigével szólva ne létezzen számukra olyan kormány, amelylyel ne értenének feltétlenül egyet... Az a csekélység azonban mindenképpen elvárható lenne, hogy a sajtó avatott emberei disztingválni legyenek képesek. Magyarán, ha képtelenek különbséget tenni a néhai Mečiar-kormányok és a jelenlegi garnitúra viselt dolgai között, akkor semmiben nem különböznek azoktól a szimpla, népbutító, populista politikusoktól, akik ellen szót emelni mindenkori kötelességük. Nem beszélve arról, hogy megnyilatkozásaikkal már most olyan irányba terelik az amúgy is meglehetősen tétova választói akaratot, amely esetleges többségi érvényesülése nyomán lehetetlenné válik majd, hogy legalább viszonylag normális, demokratikusnak mondható politikai erők kerülhessenek a kormányrúdhoz a választások után.