Buli Aprajafalván

Törpapa is magára húzta a tollpaplant, de valahogy nem tudott elaludni. Azt szerette volna ugyanis, hogy a törplapok, törptévék és törpportálok másnap részletesen foglalkozzanak Aprajafalva emlékbulijával. Az álom és az ébrenlét miazmás mezsgyéjén Törpapa nem volt meggyőződve arról, hogy vezető hírként foglalkoznak majd velük. Hisz miről írnának? Elmondtunk néhány beszédet, kisorsoltuk az LCD tévét a koncert nézői között... nagyjából ennyi. Törpapának ekkor eszébe jutottak a narancssárga törpök, akik Bélatörp vezetésével elhagyták Aprajafalvát, és inkább a híd alá költöznek, a folyó mellé, amely elválasztja a törpök által lakott területeket Hókuszpók birodalmától. Ha meghívtuk volna extörpapát, és együtt mondunk valami okosat a többi törpnek, akkor persze biztos ott lennénk a címlapokon, nemcsak a törpsajtóban, hanem talán még Hókuszpók Hétórás Híradójában is. Mert hát… igazából… ha most nem hívtuk meg őket… akkor… valószínűleg már soha nem fogjuk. Hm. Úgy kell nekik, minek hagyták itt Aprajafalvát… az ő bajuk! – fordult a másik oldalára mérgesen. Aztán eszébe jutott, hogy a törpszakadás óta Hókuszpók a hupikékekkel már nem is nagyon áll szóba, mindent a narancssárgákkal beszél meg, ettől pedig a hupikékeknek kisebbségi érzésük van. Vagyis akkor ez itt most nem csak az ő bajuk, hanem az összes törpé. Ráadásul a törpök egyre kevesebben vannak, így Hókuszpók gyakran már csak legyint, amikor a törpönkormányzatokat vagy hupikék vasúti táblákat követelve háza elé vonulnak. Múltkor már ki sem jött, csak Sziamiaút küldte ki, amikor a törpiskolák megőrzéséről akartak beszélni vele. Talán a következő törpválasztáson is több törp szavazna rám, ha most eljátszottam volna a nagy és bölcs, integráló törpvezér szerepét, és meghívtam volna valakit a narancssárgáktól – morgolódott tovább. Mire a hajnal felhasította az ég alját, Törpapa rájött, hogy nagy lehetőséget hagyott ki.