BÚÉK téli álommal

Fogadalmakra készül Hezitálné, mert jön az új esztendő, s a konvenciókba kapaszkodva ilyenkor illik lefaragni valamit rossz szokásainkból. Egy-két pohárka Champagne-ból elterjedt borral megpecsételni, hogy új emberként – vagy legalább is novellizált változatunkban – lépjük át az év küszöbét. Töri a fejét, mi mindenen lenne képes változtatni, milyen rossz emberi tulajdonságokat tudna mindörökre itt hagyni az óévben. Nem igazán jut ötről a hatra, mert lenne ugyan egy-két módosító javaslata, ám tudatában van: nincs olyan teremtő hatalma, hogy valóra is váltsa azokat. Mivel valójában azt kívánná 2003-tól, hogy alaposan változzon meg a bioritmusunk, s ezentúl a napi huszonnégy órából minimum tizenkilencet töltsünk alvással. Az alatt az idő alatt ugyanis, amíg húzzuk a lóbőrt, nem étkezünk. Ugyanilyen megfontolásból bevezetné és kötelezővé tenné a téli álmot. Az ő egyszerű, ám józan paraszti elméjével úgy érzi ugyanis, hogy jövőre nem kis gondok lesznek a táplálkozás körül. Látja és hallja ő a tévéből, mert sasszemmel figyel a világ bajaira, melyik országban milyen termékért, szolgáltatásért, egyebekért fognak jövőre többet fizetni, s amondó volt világéletében, és azon a véleményen van ma is, hogy jön az ide is, ami másutt van, mert az áremelés olyan, mint a zene: nem ismer határokat.

Ha tehetné, változtatna továbbá az éghajlati viszonyokon is. A kontinentális helyett trópusit kívánna az ország fölé. Ezzel egy csapásra két legyet üthetne: megoldhatná a fűtésgondokat, és a paradicsomi viszonyok, vagyis az organikus anyaghasználat – füge- és egyéb falevél – felé terelhetné a divatot. A trópusiasodás további változásokat is hozna magával: éjszakába nyúlón hosszabb ideig tűzne a nap az égen, ezzel feleslegessé válna a hatalmas energiákat emésztő közvilágítás, és megspórolhatnánk a csak úgy a semmibe elvilágított, elpazarolt fényeket. Ha valaki a tizenkilenc órát mégsem alvásra fordítaná, és sötétedés után is ébrenléttel kívánná tölteni az időt, kénytelen lenne megelégedni az elemlámpás közvilágítással, amely egyébként is fenyeget.

Bizakodóbb is lehetne Hezitálné, de élt már ő ezen a földön anynyit, hogy megismerje az új esztendő legfőbb és igencsak rövid időn belül megnyilvánuló ismérvét, ezért nem tud csüggedetlen lenni igazán. Hiszen amióta megszületett Krisztus után, vagyis i. sz. 19...2-ben, az esztendő fordulóin, a pezsgős bódulatból mindig újabb sarccal és a vele járó emelkedő ívű árrendezéssel ébresztették őt a valóságra.

Ezért idén szilveszterkor BÚÉK-ot, vagyis boldog új éjszakákat kíván, majd befordul, és húzza tavaszig.