Bruttó vagy nettó, avagy Merkel nem remekel

A német kereszténydemokraták (CDU) augusztus első hetében két méretes öngólt lőttek saját hálójukba a választási hadjárat során, ami talán nem segíti győzelemre a jelenleg vesztésre álló berlini koalíciót, ám ahhoz elegendő lehet, hogy a vártnál jóval szorosabb versenyben alakuljon ki a szeptember 18-ra várt parlamenti választások eredménye. Az első bakit – ráadásul kétszer is – a CDU kancellárjelöltje követte el. Angela Merkel előbb az ARD televíziónak adott interjúban, majd a Bunte magazin munkatársával beszélgetve keverte össze a bruttó és nettó fogalmát. Szavai szerint az uniópártok – választási győzelmük esetén – 2 százalékkal mérsékelnék a munkanélküliségi biztosításra levont járulék mértékét, „ami 1 százalékkal magasabb bruttó bért jelentene a munkavállalóknak”.

A kormánypártok persze élvezettel csaptak le az ARD és a CDU honlapján utólag korrigált mondatra. Hans Eichel pénzügyminiszter (SPD) szerint Merkel képességeit nyilvánvalóan meghaladják a költségvetési és pénzügyi politika fogalmai. Reinhard Bütikofer, a Zöldek társelnöke pedig – a kancellár és a konzervatív kancellárjelölt egyetlen tv-párbajára célozva – kijelentette: „Két tv-vita jobb lett volna: az elsőben Merkel magyarázatot kaphatott volna a bruttó, a másodikban pedig a nettó bér fogalmára.” Joachim Poss, az SPD alsóházi frakciójának elnökhelyettese szerint „1 Merkel jelenti a távolságot két baklövés között”.

Az amúgy természettudományi végzettségű (fizikus) Merkel pályája kezdetén sem tűnt ki képességeivel. Erre enged következtetni az a nemrég kiderült tény, hogy friss diplomásként, még a 70-es évek végén megpályázott egy tanársegédi állást az ilmenaui műszaki egyetemen – sikertelenül. A hölgy ezt utólag azzal magyarázza, hogy felvételét az állambiztonsági szolgálat, a Stasi fúrta meg, nem éppen optimális káderlapja miatt (Merkel apja evangélikus lelkész volt). ĺrásos nyoma azonban nincs ennek.

A másik CDU-öngól a brandenburgi tartományi nagykoalíció (SPD–CDU) belügyminiszterének a nevéhez fűződik. A tragikus finkenheerdi kilencszeres csecsemőgyilkosság kapcsán Jörg Schönbohm olyan kijelentésre ragadtatta magát, amely még CDU-körökben is fejcsóválást és helytelenítést váltott ki. Az egykori tábornok szavai szerint az elvadult, elsivárosodott keletnémet állapotok gyökere a keletnémet kommunista rendszer alatt kikényszerített elprolisodásban keresendő; a kollektivizálással kiveszett az ottani emberekből a tulajdonért és az értékteremtésért érzett felelősség. Wolfgang Böhmer, a szomszédos Szász-Anhalt tartomány kereszténydemokrata miniszterelnöke megdöbbent Schönbohm nyilatkozatán, és leszögezte: az efféle kijelentések alaptalanok, és semmi közük a tragikus gyilkosságokhoz. A türingiai CDU-szervezet főtitkára, Mike Mohring úgy vélte: kijelentésével Schönbohm diszkvalifikálta magát arra, hogy tisztséget viseljen a szövetségi kormányban.

Lothar Bisky, az újabban magát Baloldali Pártnak nevező Demokratikus Szocializmus Pártjának (PDS) elnöke rámutatott: Schönbohm szavai a kelet-németországi helyzet teljes félreismeréséről tanúskodnak, emellett a hidegháború felélesztését célozzák. Friss felmérések szerint a Baloldali Párt immár a legerősebb tényezővé vált a keleti tartományokban: 34 százalék körül mozgó népszerűsége meghaladja a CDU-ét is – igaz, országosan csupán 12 százalékra számíthat a július végi kimutatás szerint. Ám azóta elhangzottak a fenti „bakik”, miáltal gyaníthatóan tovább apadt a CDU népszerűségi indexe, s alkalmasint nőtt a Baloldali Párté. A szavazásig ugyan bő egy hónap még hátravan, de azt jól tudják a CDU pártközpontjában is: országos választásokat megnyerni a keleti tartományokban nem lehet – elveszíteni annál inkább.