Brüsszeli levelek, szigorúan ellenőrzött tagjelöltek

Az EU-csatlakozásra készülő országok többségét néhány héten belül Brüsszelből érkező újabb „figyelemfelhívó levelek” emlékeztetik arra, mely területeken, milyen jellegű és mennyire súlyos lemaradásokat kell behozniuk a belépésig. Az érintettek jórészt maguk is tisztában vannak ezzel, bár a brüsszeli helyzetértékeléseket bizonyos pontokon vitatják. Az Európai Bizottság úgynevezett időközi megfigyelési jelentései elsősorban a majdani tagországok ösztökélését szolgálják annak nyomatékosításával, hogy Brüsszel a csatlakozási szerződés aláírása után sem vette le róluk a szemét.

Magukat a jelentéseket a múlt hónap végén hagyták jóvá. A levelek elküldésével viszont megvárják a bel- és igazságügyi együttműködés területének külön szálon futó értékelését. Ennek elkészültével az elemzések a csatlakozási tárgyalások mind a 30 fejezetére kiterjednek majd. Idén ez volt a második ilyen jelentéssorozat, amely tematikus teljességében különbözik a februárban készült előzőtől (az még nem foglalta magában a mezőgazdaságot).

A megfigyelési jelentések közvetlen céljukat, tartalmukat és felépítésüket tekintve is erősen különböznek a bizottság éves országjelentéseitől, noha tágabb értelemben mindezek ugyanabba a folyamatba illeszkednek. Az előbbiek kizárólag a csatlakozási tárgyalásokon vállalt kötelezettségek teljesítését vizsgálják. Az utóbbiak viszont a tagság koppenhágai ismérveinek szerkezetét követve igyekeznek átfogó képet adni valamennyi tagjelölt gazdasági, politikai és társadalmi helyzetéről, az eredményekről és az előrehaladásról éppúgy, mint a hiányosságokról.

A figyelmeztetéseknek természetesen ezzel együtt is az a fő céljuk, hogy gyorsításra késztessék a címzetteket, mindenkor annak szem előtt tartásával, hogy ez elsősorban a saját érdekük. Az igazán fontos állomásnak azonban a bizottság november 5-én esedékes összesítő megfigyelési jelentései számítanak majd, amelyeknek már lehetnek konkrét következményei az érintettekre nézve.

A csatlakozási tárgyalásokon, illetve a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésének elmaradása vagy késlekedése alapvetően kétféle következménnyel járhat. Az egyszerűbb eset az, amikor az adott helyzetre az uniós joganyagban már megvannak a rendelkezések. A közös agrárpolitika keretében nyújtott támogatások folyósításának például pontosan szabályozott feltételei vannak. Ha valamely tagország nem teljesíti ezeket, gyakorlatilag automatikusan elesik a támogatásoktól.

Bonyolultabb a helyzet, ha a vállalt kötelezettségek nem teljesítésére vagy valamilyen súlyosabb lemaradásra nincsenek eleve adott rendelkezések. Ilyen esetekre építette be az unió a csatlakozási szerződésbe a védzáradékok alkalmazásának a lehetőségét. Ehhez az eszközhöz főleg az egységes belső piaccal (illetve szükség esetén a bel- és igazságügyi együttműködéssel) kapcsolatos területeken lehet folyamodni akkor, ha Brüsszel megítélése szerint valamely kötelezettségvállalás teljesítésének elmulasztása zavarokat okozhat a belső piac működésében, vagy más módon sértheti a tagországok egy részének az érdekeit. A védzáradékok alkalmazása azzal jár, hogy az érintett tagország az adott területen átmenetileg nem gyakorolhatja a tagságból fakadó jogait. Ennek megfelelően november közeledtével az újonnan csatlakozó országok egyre inkább arra figyelnek majd, fenyegetheti-e őket ilyen veszély, és ha igen, mely területeken. Ez lesz a bizottság novemberi jelentéseinek a fő tétje is.

Brüsszeli illetékesek szerint egyelőre túl korai volna bármilyen előrejelzést megkockáztatni azzal kapcsolatban, hogy az időközi jelentésekben eddig említett hiányosságok és lemaradások közül melyek vezethetnek védzáradékok alkalmazásához. Olyan esetekben kell erre számítani, amikor valamilyen mulasztásnak a többi tagországra is kiható következményei lehetnek.