Brüsszeli intelmek

Szlovákiát sem éri meglepetésként az a brüsszeli jelentés, melyet hivatalosan holnap kap meg a többi, májusban csatlakozó uniós tagjelölt országgal együtt. Értékelő jelentésében az Európai Bizottság az egyes országok felkészülési szintjét osztályozza, piros pontokkal jelölve azokat területeket, melyeken elégtelen a felkészülés színvonala.

Az egyébként szigorú brüsszeli minősítés nem mondható rossz szándékúnak. Hiszen még fél évet kapunk arra, hogy eleget tegyünk a csatlakozási előtárgyalásokon vállalt feladatoknak. Tény, persze, hogy vállvonogatással egyik kifogás sem intézhető el. Főképp azért nem, mert a csatlakozást követő dátum után valamennyi teljesítetlen elvárásnak komoly anyagi vonzata lenne. Például a mezőgazdaságban. Az összes farmot, parcellát, megművelt területet tartalmazó elektronikus adatbázis elkészítése nélkül a hazai agrárgazdálkodók nem juthatnának az oly nagyon várt uniós forrásokhoz. Nem hiszem, hogy van állami hivatalnok, aki ennek az ódiumát magára vállalná, így remélhetőleg nem kell attól tartanunk, hogy a brüsszeli követelményeknek a csatlakozás napjáig nem teszünk eleget.

Az már más kérdés, hogy csatlakozás után Szlovákia miként lesz képes rugalmasan alkalmazkodni az uniós feltételekhez. Mert törvény, rendelet viszonylag rövid idő alatt alkotható, különösen, ha a törvényelőkészítő tudja, milyen követelményekhez kell igazodnia. Megfogalmazhatók az Európai Bizottság által hiányolt, a gyártókra vonatkozó élelmiszer-higiéniai előírások éppúgy, mint az üzletláncokról szóló hiányolt törvényi paragrafusok egyaránt. És a többi feladat is teljesíthető, beleértve a hazai acéltermelés uniós kereteknek megfelelő szintre való csökkentését is. Vagyis Brüsszelből tekintve jó előírásaink, törvényeink lesznek ahhoz, hogy az uniós piacot meghódítani készülő termelőink, kereskedőink könnyebben igazodhassanak az ott már honos előírásokhoz, törvényekhez. Ez lesz tehát a kisebb feladat, melynek jelentőségét, persze, senki sem vitatja. Hiszen ha nincs például szigorú élelmiszer-higiéniai rendelet, akkor nincs, aminek alapján vágóhidainkon patikaszerű tisztaságot és rendet követelhetnénk meg. Nem véletlen, hogy vágóhidaink jó része tart az EU-hoz csatlakozásunktól, de más jellegű munkahelyeken se mindig örvendenek az igényesség fokozásának. Hogy a mindenkori uniós követelményeknek megfelelő törvényekhez, előírásokhoz képes legyen igazodni a honi termelő, kereskedő is, főképp fejlesztésre lesz szüksége, a fejlesztéshez pedig sok-sok pénzre. Meg sok esetben főképp szemléletváltásra. Elképzelhetetlen, hogy az európai piacra belépők fölösleges zaklatásnak tartsák az olyan uniós követelmények megtartását, amelyek miatt kisebb-nagyobb befektetéssel változtatni kell az „eddig jó volt” technológián, termelési, értékesítési stb. gyakorlaton. Olyan lépésekre van szükség, amelyek nyomán eleve nagyobb esélyünk lesz termékeink, szolgáltatásaink versenyképessé tételéhez. Az uniós követelményekhez igazodás ilyen lépés...