Brüsszeli deja vu

Merthogy Szlovákia az eurózóna egyik legszegényebb állama, mégsem várhatják el - érvelt -, hogy a 250 eurós nyugdíjakon spóroljunk.
A hír hallatán kissé deja vu érzésünk támadhat. Tavaly ősszel hasonló argumentumokat szedett elő az SaS elnöke is, amikor arról beszélt, miért ne várja senki se Szlovákiától, hogy megsegítse a görögöket vagy az olaszokat. A másik eset, amire kísértetiesen emlékeztet a friss brüsszeli történet, Orbán Viktor kormányfői kinevezése utáni uniós vizitje. Akkor ő is azt kérte Barrosótól, a magyar gazdaság és államháztartás katasztrofális helyzetére való tekintettel nézzenek el Budapestnek egy-két dolgot - főként a magasabb deficitet.

Fico és Orbán történetében egyelőre egy dolog közös, egy pedig eltér. A még mindig magas szlovák deficitről nagyrészt Fico tehet, hiszen első kormánya alatt szállt el, míg Orbán legalább jogosan mondhatta Brüsszelben - örököltem a csődközeli állapotot (hogy aztán a következő két évben ő és hírhedt jobbkeze bizonyos fokig tovább bonyolítsa a helyzetet). Ami pedig egyelőre közös a sztoriban: mindkét kormányfőt illedelmesen meghallgatták, majd kijózanították. Orbán hazaérkezte után nyomban fordított is 180 fokot politikáján, kijelentve, nemzetstratégiai prioritás a 3%-os hiánycél betartása.
Brüsszel üzenete világos: a szigorú költségvetési szabályok szentek és sérthetetlenek. Egyelőre - tegyük gyorsan hozzá. S itt jön a különbség. 2010-ben még valamennyi erős uniós játékos úgy vélte, a szigorú szabályok állják útját a válságnak, ráadásul ekkoriban kulminált a Görögország körüli hisztéria is, s kerültek sorban gondba a PIIGS-államok.

Brüsszel nem engedhette meg magának, hogy egy újabb fülig eladósodott állammal szemben engedjen a szigorból.
Azóta eltelt két év, amely főként a megszorításokról és a szigorúbbnál szigorúbb költségvetési szabályok kiagyalásáról és ratifikálásáról szólt. Az utóbbi időben pedig egyre erőteljesebb azok hangja, akik azt mondják, a szigor helyett a gazdasági növekedésre kell helyezni a hangsúlyt. (Magyarán: lehessen akár magasabb is a deficit, ha ez hozzájárul a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. Abba most ne menjünk bele, mennyire megalapozott ez a szakvélemény…) Ezt a nézetet képviseli az Európai Parlament hónapokkal ezelőtt megválasztott új elnöke is (egy szocialista úriember), ám Fico Strasbourg helyett Párizsra veti tekintetét. A francia államfői székben ugyanis - ha hinni lehet a felméréseknek - hamarosan a szigorú költségvetési szabályokat megvétózni szándékozó szocialista jelölt válthatja a Merkozy duó latin tagját. Kérdés, Francois Hollande mennyire gondolja komolyan terveit - avagy mennyire képezi mindez a kampány részét -, ha igen, Fico elkezdhet reménykedni. Mi pedig készülhetünk a legrosszabbra, ugyanis abban a pillanatban vége a szigornak. Indulhat az eladósodás újabb hulláma?