Brüsszel, a kémfészek – a hidegháborútól a digitális korszakig

MTI–HÁTTÉR

Az Európai Unió és a NATO intézményeinek otthont adó Brüsszelt régóta kémfészeknek tartják, a mostani amerikai lehallgatási ügy csak egy a hidegháborútól a digitális korszakig terjedő időszak botrányai közül. Íme néhány eset az Európa fővárosában kirobbant nagyobb kémbotrányok közül.

1970–1980-as évek: NDK-s ügynökök elcsábították a NATO három hölgy alkalmazottját. Az első ügynöknek, aki virágárusnak álcázva működött a belga főváros szívében, sikerült elmenekülnie Belgiumból, amikor barátnőjét, Nyugat-Németország képviseletének alkalmazottját őrizetbe vették, mert titkos adatokat adott át neki. A két másik, keletnémet ügynökök által elcsábított nő az Észak-atlanti Tanács műveleti igazgatójának nyugatnémet asszisztense, illetve egy belga gépírónő volt. Mindketten Kelet-Európába szöktek.

1978: Pavel Cservenkov bolgár katonai attasé négy évre érkezett országa brüsszeli nagykövetségére. Később elmondta: az volt a feladata, hogy információk után kutasson a Varsói Szerződés tagállamainak határai közelében telepítendő NATO-rakétákról.

1983: A belga hatóságok őrizetbe vették Eugene Michielst, a külügyminisztérium európai csúcstalálkozók szervezéséért felelős tisztviselőjét, akit azzal vádoltak, hogy magas szintű találkozókon összegyűjtött, fejlett technológiákra vonatkozó információkat adott át a szovjeteknek. Egy orosz diplomatát és négy román állampolgárt utasítottak ki Brüsszelből.

2001: A francia hadsereg tisztjét, Pierre-Henri Bunelt elítélték, mert a NATO székhelyén dolgozva információkat szolgáltatott ki Belgrádnak, egyebek mellett a NATO szerbiai bombázási terveit.

2001: Az EU jelentést tett közzé az Egyesült Államok, Ausztrália, Nagy-Britannia és Új-Zéland által kidolgozott Echelon kémprogramról, amely magán és kereskedelmi telefonbeszélgetések lehallgatására szolgált. A programot az 1960-as években állították össze rádióadások lehallgatására, később műholdakra és tengeralatti távközlési kábelekre alkalmazható változatát is kidolgozták.

2003: Négy, adóvevőket tartalmazó „fekete dobozt” találtak az Európai Unió Tanácsának székhelyéül szolgáló Justus Lipsius palota tolmácsfülkéiben. A kívülről aktiválható berendezésekkel a francia, a brit, a német és a spanyol küldöttség tanácskozótermeiben elhangzó beszélgetéseket lehetett rögzíteni. Az üggyel az amerikai és az izraeli titkosszolgálatot gyanúsították, de a belga igazságszolgáltatás által elvégzett vizsgálat nem tárt fel semmit.

2008: Oroszország javára történő kémkedés vádjával őrizetbe vették Hermann Simm észt védelmi minisztériumi tisztviselőt, az EU és a NATO távközlési és biztonsági rendszerekkel foglalkozó tanácsadóját. Tizenkét és fél év börtönre ítélték. A NATO elrendelte két orosz diplomata kiutasítását, akik feltehetően kapcsolatban álltak az észt diplomatával.

2011: Amerikai nyomozók azt állították, hogy – feltehetően Kínával kapcsolatban álló – számítógépes kalózok behatoltak Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács elnökének és más magas rangú európai vezetőnek az elektronikus postaládájába.