Breaking News

Tegnapelőtt délután a szeptember tizenegyediki révületbe esett a szerkesztőség. Nem hittünk a szemünknek, ugyanúgy, mint szinte napra pontosan két hónapja, ott kuporogtunk a televízió képernyője előtt. Élőben bámultuk a füstöt New York fölött, a Breaking News feliratot, és bár már a megdöbbenést kissé rutinszerűen ráztuk le magunkról, némi önsanyargatással azt vártuk: hol zuhan le a következő gép, mi lesz ennek az egésznek a vége. A tapasztalat és az élet nem igazolt bennünket.

Két hónapja bármi furcsa történt is a nagyvilágban, ha kiömlött a tej, összetört a tolltartó, arra gondoltunk, ebben benne a terroristák keze. A toulouse-i vegyi üzem felrobbanása (benne az öt alsógatyás arab nemzetiségűvel), a milánói dupla repülő-szerencsétlenség, az orosz utasszállító lezuhanása mind-mind csak erősítette gyanúnkat. És hiába cáfolták később a terroristatámadást, hiába bizonyították, hogy baleset volt (már ha annak lehet nevezni, hogy az ukránok találták telibe az Izraelből Oroszországba tartó gépet), a szeptember 11-e előtti érzést már soha többé nem tudjuk visszahozni.

Talán megalapozatlan üldözési mániánkat csak erősítették a sátáni magaslatokba növő Oszama bin Laden fenyegető üzenetei is, pedig már ezek nélkül is elveszítettük biztonságérzetünket. Levelet kapni rossz, magasabb épületben tartózkodni feszélyez, repülőre ülni életveszélyes. Azelőtt, ha lezuhant egy repülőgép, egy volt a sok hír közül, beírtuk a statisztikákba, hogy kétszázzal kevesebben vagyunk, ha nagy ritkán repülőközelbe jutottunk, meg sem fordult a fejünkben, hogy velünk ilyesmi megtörténhet.

Az utóbbi hónapok eseményeinek legnagyobb kárvallottjai a légitársaságok. Árfolyamuk zuhan a tőzsdén, egyenként csődöt jelentenek. Az emberek egyszerűen félnek repülőre ülni. Pedig Európában évente 40 ezer ember veszti életét közúti balesetben. Történjen bármi, statisztikailag a légi közlekedés marad a legbiztonságosabb.